Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
így ! most már rendin van újra A dolog ! Hidd anyád belőle tudni Mit se fog. Föl! hadd zengjen a kedélyes Rokkadal, S rokkadal közt hosszan nyúljon A fonal! Úgyis a párkák kezében Kurta az, Tél s viharral fog kézt benne A tavasz. Hangszerével sutban ült már A czigány: Táncz az élet! tánczra hát föl Minden lány! Édes Bokám! húzd el azt a Nemzetit! Polka, francaise, vagy keringő Nem megy itt. Szittyiából költözött ki Ősapám, Honszerelmét örökségül Hagyta rám. Nemzetit huzz ! gyűlölöm az Idegent, A mi a magyarra annyi Aiszint kent. Ujjaid között a húr, ha Zeng s eped Azt tudom a szivem mingyárt Megreped. Tubarózsám egy nótára Jer velem! Forduljunk vagy kettőt csinos Csöndesen. ügy segélljen ! oly könnyű vagy Mint a nád ! Hozzám illeszsz, épen hozzám Mért — anyád. Szivem rózsám ! valid meg ugy-e Hogy szeretsz ? S ha végeztünk lígy akarja Nőm leszesz! Akkor járunk még egyszer egy Nemzetit Lelkesedve, csinosan, mint Épen itt. Addig is, mig e’ leendne Vigadjunk ! Úgy is mi egy vig, kedélyes Nép vagyunk. — (fk/A' «V ie/t /✓ y d / y / ^ * t • / ? /r el/. Tf n isfA~ Jc.
