Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

Meg kell jegyeznem, hogy Niszner Antal, a ki különben igen derék, s mindnyájunk által tisztelt és szeretett férfiú volt, mint volt osztrák tiszt, ki a czopf-pedantizmust magába szíttá, igen gyakran kikelt már az előtt is előttünk az ellen, hogy miként engedheti meg Bem a kihajtott inggallér viselését Petőfinek, miként azt lapok utján megtudtuk, hiszen ez, úgymond: az egész tisztikarra nagy kompromisszió.

Alig hogy Niszner százados ajkairól Petőfi neve elhangzott, ámbár nemcsak ő, hanem többen is fölismertük őt, a népszerű, ünnepelt férfiú neve szájról-szájra ment, s futó tüzként terjedt el a háromszázadból álló huszárcsapatban.

Huszárezredünk csupa jászkun fiukból állott, s a mint Petőfi nevét meghallották, minden huszár arcza kigyulladt s szeme a lelkesedés szikráját lövelte, hiszen Petőfi neve sehol- sem volt ünnepelte bb, s költeményei seholsem voltak annyira elterjedve, mint e magyar faj között, mely a nagy költőt sajátjának tartotta, s ő maga is kun fiúnak vallotta magát, a mire oly büszke volt.

Különösen a kun gyerekek, ezen, már akkor is írni és olvasni tudó, református nép fiai közül az egyik huszár ép akkor, midőn Bem bucsu-üdvözlés után lovát megforditá s tova akart lovagolni, elkiáltá magát: «Éljen Petőfi, a népköltő !» Se perczben az egész huszárcsapat éljenrivalgása egy hanggá olvadt.

Bem, a ki már tova indult, hirtelen megforditá lovát, nehány lépésnyire visszanyargalt felénk, s a különben igen komoly arczu ősz vezér ajakán örömmosoly ült, katonásan üd- vözlé a lelkes huszárcsapatot, azután Petőfi felé fordult, a ki szintén katonai tisztelgéssel nyil- vánitá köszönetét, újra megfordult mindakettő s elvágtatott, huszárjaink éljen-rivalgásától kisérve.

Meg kell még jegyeznem, hogy midőn jászkun huszárjaink a Bem oldala mellett lovagló őrnagyban Petőfit fölismerték, a perczben élénk mozgalom és különféle megjegyzés keletkezett, egymás között vetélkedtek, hogy ki hány költeményét ismeri, s lehetett hallani ilyen észrevételt a közhuszárok ajkairól: «Ez hát az a hires Petőfi, a jeles népköltő ? Nem adnám száz forintért, hogy színről színre láttam!» —• «Hiszen ő is kun gyerek.» ■— «Ez az a Petőfi, kit az isten is jó kedvében teremtett!» s több efélét.

Azt mondanom se kell, hogy az ifjú tisztek, kik azelőtt az osztrák hadseregben nem szolgáltak, hanem nagyobbrészt az iskolából, a müveit osztályból kerültek e huszárcsapathoz, szintén