Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

igen jól ismerték Petőfi költeményeit, s azokból sokat könyv nélkül is tudtak, sőt gyakran el is szavalták, föl voltak lelkesülve Petőfi látása által.

Alig hogy Bem és Petőfi elvágtattak, hirtelen beborult, az ég csatornái megeredtek, s csapatunk úgy átázott, hogy lovastól együtt facsaró viz lettünk, s csak az esőszakadás szüntével indultunk állomáshelyünkre, Csernegyházára, egy oláh faluba, mely a báró Lo-Preszti-család birtoka.

Huszárjaink, mindamellett hogy ürgemódra át voltak ázva, Petőfi látásától annyira föllelkesültek, hogy a jó hosszú menet alatt egyre dalolták a «Talpra magyar! Hí a haza» s több más akkor divó Petőfi-költeményeket, s mikor a dalnak vége volt, az egyik kun gyerek elszavalta «Megy a juhász szamáron!» a másik ismét mást és igy tovább, s még több napon át mindig Petőfiről folyt a beszéd.

De fájdalom ! Petőfi nem maradt köztünk a temesvári táborban, mert Bem előbb Pétervá- radra, onnan pedig Erdélybe sietett, s Petőfi a nagy hős oldala mellől sohasem távozott, ő, mint Bem apó kegyencze, kit az ősz vezér saját fiaként szeretett s rendesen tegezte, elválhatatlan, nélkülözhetetlen volt neki, először azért, mert mint lángeszű költőt becsülte és bámulta, másodszor pedig azért is rokonszenvezett vele, mert ép oly rettenthetetlen bátor volt, mint ő maga edzett agg harczos létére, hidegvérrel rohant a legnagyobb veszélybe és ifjú bajtársait harczra hevité, a kik együl bámulták és ép úgy imádták őt, mint hős vezérüket.

Augusztus 9-én reggeli 7 órakor, midőn Bem ismét megjelent a temesvári táborban, hogy Dembinezkytől a fővezérséget átvegye, Petőfit nem láttuk többé az ősz bajnok oldala mellett, s a nélkül, hogy valaki hírül hozta vagy szólt volna, a nagy költő elestéről beszélt mindenki; a mit eltalálni vajmi könnyű volt, miután Petőfi Bemnek elválhatatlan hive, ba- | rátja volt. A balsejtelem nemsokára csakugyan i valósult.