Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

A Petöfi-ház megnyitása.

Epen két esztendeje, hogy e lap hasábjain érdeme szerint emlékeztünk meg a Petőfi-ház alapkövének letételéről. Csodálatos, a magyar társadalom becsületére váló gyorsasággal emelkedett fél ez az épület, hogy Petőfi költői és emberi nagyságát s az őt megértő nemzet dícséretét hirdesse késő századoknak. A halála után hatvan évvel háztulajdonossá lett Petőfinek igaza volt, mikor azt írta, hogy „a költő és a sorsharag egy anyaméhben született,“ de porladó szívének is örömet szerezhet, hogy rosszul jósolt, mikor útileveleiben így írt: „a magyar különösen szeret felejteni . . . s azért nem fog az ő emléke sem fennmaradni“.

E hónap 7-én, vasárnap délelőtt nyitották meg ünnepiesen a Petőfi házat. Az ünnepen, melyet a Petőfi-társaság rendezett, nagy és előkelő közönség jelent meg. Ott volt a kormány, a főváros és az irodalmi társasagok képviselőin kívül Appowyi Albert gróf is feleségével, ki a Petőfi- ház létesítése érdekében indított mozgalom védő- asszonyi tisztét vállalta el. Ez a tisztség nemcsak címet, hanem komoly munkát is jelentett. Az idegen származású grófné sokszor megmutatta már, hogy férje oldalán lelkes magyar nővé lett, de nemzetünkhöz tartozását semmivel sem pecsételte volna meg jobban, mint a legnagyobb költő emlékének megtisztelésével.

Rerczeg Ferencnek, a Petőfi-társaság elnökének beszéde nyitotta meg az ünnepet. Herczeg szépen fejtette ki a magyar kultúra és irodalom speciális, más nemzetek számára érthetetlen fontosságát: a mi nemzetünk létét, nemzetvoltát hadsereg és várak híjján kultúránk és irodalmunk védi meg. E ház a magyar szellemnek, mint nemzetfenntartó erőnek van szentelve. Hivatása, hogy hirdesse és hangsúlyozza fajunk kultúrális hivatottságát. Hirdesse és hangsúlyozza továbbá Petőfi Sándor pályafutásának gyönyörű tanulságát : íme, ez a magyar író nőtt legmagasabbra a világirodalom ege alatt, aki a legmagyarabb volt közöttünk.