Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
Szóval: kudarc esetén megint az „ország“-ot ráncigálják elő, ha azonban keresztülviszik a kooperációs svindlit, akkor tovább is fütyülnek az országra. Az „ország“ valószinüleg megköszöni az ilyen brutális nyilatkozatokat. Az „engedmények“ ellen. A „Tribuna“ hosszabb intervjuí közöl Dr. Anciul Auréllal, az osztrák Reichsrath egyik előkelő, román nemzetiségi tagjával, aki a magyaroknak teendő engedményekre vonatmegy át. A börtön neveli, izmositja, lázitja és vaditja. Ha tovább maradna nyolc napnál, talán módot keresne arra, hogy fölrobbantsa, elpusztítsa, úgy, hogy kő kövön ne maradjon. De a nyolc nap letelik. Kieresztik a cellájából, leviszik a fölügyelő elé, hogy a szokásos formalitásokat elvégezzék. És milyen másképpen megy most ki, mint amikor bejött. Félénk, csöndes léptek helyett csak úgy rengenek járásától a folyosók s feje, amelyet nyolc nappal azelőtt alázatosan a nyakába húzott, most dacosan, keményen emelkedik föl. A fogházfölügyelő rá sem ismer s mikor barátságosan szól hozzá, gőgösen biccent a fejével s csak a foga közt mondja azután: — Jó. ügy megy ki a fogházból is. Keményen, dacosan, sötéten. Mikor kiér az utcára, megnézi még egyszer az épületet s azután megfenyegeti öklével a világot. * Néhány hét múlva valahol az egyik téren már szónokol a leányos kis filozopter: a csöndes, békés, ártatlan ember. Szemei villámlanak, ökleit vadul rázza, mintha a világot akarná összedönteni, zug, sivit, harsog a hangja s messzire hallatszik mennydörgő szava: — Ledöntjük, összemorzsoljuk ezt a hitvány világot... És később már gúnyos mosollyal az ajkán, keményen, dacosan vonul be megint i börtönbe ... A börtön nevelt. Lovászy Andor, Lovászy Márton, Luby Géza, Luby Róla, Maczky Emil, ifj. Madarász József, Mehjar György, Malajjnszky György, báró Mansdorf? Géza, Markos* * Gyula, Máxiássy Mihály, Máthé László, Mér_ey Lajos, Mukics Simon, Müller Károly, Nagy Barna, Nagy Dezső, Nagy Sándor, Nemes Bertalan, Né- jpeth Imre, Polónyi Dezső, Novak Dániel, Ováry Ferenc, Papp Béla, Pozsgay Miklós, Preszly Elemei-, Putnoky Mór, Ryjk Aladár, náth Endre, Rátkay László, báró Sennyei Miklós, Sümegi Vilmos, /e<c maraaiak s az eneKkar semmi elfogadható biztosítékot nem nyert arra nézve, hogy fizetési rendszere és benyújtott tervezete kedvező elintézést nyer, minthogy az énekkar összes törekvései, melyek a békés elintézést óhajtották és célozták, az igazgatóság részéről hajótörést szenvedtek és sikerteleneknek bizonyultak, sőt félreértettek és kvázi jogföladásnak magyaráztattak, ennélfogva nincs többé abban a helyzetben, hogy a halogatás és az ügy elhúzását célzó ígéreteknek hitelt adjon, arra kéri Nagyságodat, hogy íizetésrendczési ügyét folyó hó 7-ikének {vasalna pj esti hat órájáig elintézni méltóztassék. Ha ezen időpontig az énekkar fizetési rendszer ügye Petőfi háza. „Petőfi háza.“ Mert van ám már háza a költőnek; ha az élő nem juthatott hozzá, a halott költőnek szedtek össze annyit a tisztelői és emlékezetének professzionátus istápolói, hogy házat vásárolhattak ; házat, szobákat, termeket, amelyekben a holmijait elrakni lehessen. Megvásárolták a Feszty Árpád-féle Bajza-utca 21-ik számú házat, amelynek az emeletjén Jókai Mór vagy tizesztendeig lakott, átépítették muzeum, levéltár és ereklye- gyüjtemeny céljaira (az átépítés, az épülettoldás munkája a Vágó-testvéreké) és összegyűjtötték benne azokat a holmikat, amelyek valamiféle vonatkozásban vannak Petőfivel meg Jókaival, de különösen Petőfivel. Vasárnap délelőtt már meg is nyitják ezt a Petőfi-muzeumot. Persze nagy ünnepséggel nyitják meg. Feketeruhás férfiak és tarka- ruhas hölgyek jelenlétében. Egy-egy nagyságos ur meg egy kegyelmes asszonyság mondja a megnyitó ünnepi beszédet. Lesz éljenzés, lesz meghatottság. Szép lesz. Ott volt Petőfi az első magyar emberek között, akiket a fölforgatás, a kommunistaság vádja ért; a kommunista, lázitó, forradalmi, plebejus-költő posthumus házában most a születés és a vagyon arisztokráciája ad találkozót. És ez talán nem is csakúgy képletesen mondódik. Megnyílik majd a Petőíi-ház és akár be is csukódhatik, mert azok előtt, akik Petőfi osztályostársainak érzik magukat, akiknek az arcába vért szökkent a verseinek egy-egy sora, azok előtt egy-egy órára van nyitva csak a muzeum kapuja. A Pelőíi-házba koronás belépődíjjal lehet csak bemenni; akinek nincs koronája, az várjon keddig; mert kedden egykét órán keretű.1 —. hála adawék érle mindenkinek, akinek csak egy kis köze is van a Petőfi-házhoz 1 —, bizony, ingyen is be lehet menni. Ingyen is! És a pénztelen, kiváncsi, rajongó plebejus-had is megnézheti a Petőfi- kéziratokat, a „Talpra Magyar“ sajtóját, a „Pilvax“ kerékasztalát, a Szendrey Julia kesztyűjét, meg a többit. Akik szeretjük és mindazonáltal, vagy; éppen ezért értékeljük Petőfit, akik ismerjük az életét meg a verseit, akik elől nagyképü irodalomtörténeti tanulmányok vagy haszontalan, hazug népies könyvecskék nem tudják elbújtatni az igazi Petőfit, meghatottan járkáljuk vagy járkálnék keresztül-kasul a Petőfi- szobákat. Hiszen beszélni lehet arról, hogy a múzeumok és ereklye-termek értéktelen valamik, amelyek utalják és kivántatják vissza a múltba egy kicsinyég az embereket. Lehet beszélni arról, hogy minek álljunk meg ócska papir-foszlányoknál vagy diszkötéses elsőkiadásnál, minek mélázzunk a nagy ember pipaszára, vagy pláne a nagy ember dajkája férje házának kapufélfa-fényképe előtt, minek rontsuk a szemünket ócska holmik szemlélgeté- sével, minek rakjuk meg az emlékezetünk tárházát értéktelen emlékekkel. Hogy mit bámuljunk az ülőtelen széken, a deszkátalan ágyon, a nagy ember édesapjának a számolópapirosán, édesanyja paplanján, azon a kardon, amelyről a nagy költő verset irt, azon a tőrön, amelynek markolatán a nagy ember egyik barátja farigcsált és a többin. Hiszen a nagy költő nagy költő lett volna, ha más papirosra irta volna is a verseit, ha másfonna lett volna is a dajkája férjének a háza, ha más széken ült is volna, ha más ágyban született is volna, ha az anyjának szebb vagy kevésbé szép vánkosa lett is volna. És azután : ti nagyon nagy urak és nagyon okos urak, ha félistennek mondjátok a nagy embert, ha
