Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

»Térdet hajts e helyen, ITazafi és vándor! Árpád sarja él e földön, Él Petőfi Sándor!«

Mély álomra dűltek Mind e meghalt hősök,

Sötét földben, hideg földben Várva ébredősök.

Ha dicsfényed, Sándor,

Nem világit nékem,

Hova legyek ? Mivé legyek ?

Szólj hát, — mi lesz vélem ?

»Siess küszöbödhöz,

Szántsd a gazos telket, Imádkozva, munkálkodva Erős lesz a lelked.«

Engedelmeskedtem,

Nappal künn dologba’,

Este pedig érted, hazám,

Hiven imádkozva.

Nem láttam én mártyrt Akkortájt e földön,

Föld alatt volt a koporsó,

Föld alatt a börtön.

S fölkiálték : Sándor,

Elpusztul a néped!

S visszahangozott : »Imádkozzál! Fölvirul még néked!«

Télre tavasz épen Tizenhétszer fordult, Minden honfi föllélegzett S örömkönye csordult.

A szabadság napja Ragyogott az égen;