Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

e

Petőfi.

Szép, hogyha lantot ihlett ujjal vervén, J1 költő honszerelmet énekel;

A

Szebb, hogyha sírván nemzete keservén, Világot bűvölő panaszra kel;

És minden könnye, mint csillag az éjen, Függ népe búján, fényt árasztva szét.

De legszebb: harcban megsebezve

[mélyen,

Ha éltével pecsételi meg rímét!

Nap volt a hired. Delelőre hágott.

Imádó hitves karja font körül.

S te elvetettél biti és ifjúságot,

Közös gödörbe, ismeretlenül Serogyni halva!... Élet, mámor, bőség, Taps, szerelem — mind semmi! Földi

Nem vonzott más, csak azaz egy dicsőség: Megölt hazáddal egy sírban pihenj !

[szenny!

Ábrányi Emil.