Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Ki töri hát össze a szellem bilincsét ? Ki menti meg újra lelkünk drága kincsét ? Tűrjük-e tovább, hogy vagdossák, tapossák Az isteni szózat égő csipkebokrát ? Fel a föld porából! Gondolatunk szálljon Szabadon, mint a sas, nagy suhogó szárnyon; Ne mint papírsárkány, szűkre szabott körben, Mit a gyönge kéz is visszarángat könnyen. Nyögjük honfi-búnkat, de nincs akaratunk! Beszélni erősek, tenni gyöngék vagyunk! Lelkünk elborong, mint a felhők világa, Menny dörög is, de nincs czikázó villáma! Hol a láng ? Kialudt. Hol a tűz? Elégelt. Fagy borit be mindent; hitet, reménységet. Petőfi! Tavaszunk! Dalos ifjúságunk! Adj egy kis sugarat! Úgy didergőnk, fázunk! Eázkodj’ meg, szent szobor! Mozduljon órczkarod! Kapd le szilaj kézzel az égről a napot! Örök égő szívnek zárd kebledbe mélyen, Olvaszd föl a jeget mindnyájunk szivében! /{
