Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
A „Pesti Napló“ tározója. A csikós ábrándja. Irta S a i s s y Amédée. Fordította gr. Zichy Géza. »Kosz időket é link Bősz csillagok járnak, Isten ójja nagy csapástól Mi magyar hazánkat I« Arany. Pásztortüze mellett fekszik a csikós a pusztán; — Feljött már a holdvilág is a felhős ég alján; Hórihorgas kútja ott áll, csontos szörny az égben, Sötétszőrü szilaj ménes legel közelében. * Fényes villám világitja A keletnek hegyeit, A csikósnak paripája Összerezzen s fölnyerit. »Hóha! lassan, vén barátom! Nem az ágyú hangja szól! Kuglizik az öreg isten Fönt az égben valahol. Tudom, el nem felejtetted, Midőn ott a bérczeken Ropogott az ágyú, puska, S verekedtünk véresen.« Így beszélt a büszke csikós. — Ezüst haja szála, De az idő ólom szárnya nem ütött reája, Elmélyedve, gondolkozva áll a pusztaságon És a hosszú ólmos botra de sok évet rányom. Mint a sudár jegenyének sima derekára Följegyzi a tüzes villám, hogy e helyen jára, ügy hasitá föl az ellen a csikósnak arczát, Följegyezve vérbetükkel nemzetének harczát. Tüzes villám felhőt hasgat, Szemeiben villám ég, S a mig erős hangja szólal, Elnémul a komor ég.
