Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Paripája összerezzen, Látva villogó szemét, 1 Vén kutyája félelmében, Földre nyújtja nagy fejét. És az alföld komor őre, A magas kút ágasa Lassan feje fölé hajlik, Mintha csontváz áldana. * »Jőszte lovam Csárdás! Hej, de hiven hordtál! Mint a fecske karikázva A magasba felszáll, Úgy hordái a hegyre, Hegyről le a völgybe, így kergettük ellenünket Be a gyilkos körbe. Hangozott a kürtszó, Hangját de szerettük! Háromszinű lobogónkat Szélnek eresztettük. Föl tehát a harczba, Szent hazánkért küzdve! Az ordító ellenséget Nyomva, ölve, űzve! Csak előre, lovam! De jaj! sokan voltak ! Meredt karunk lehanyatlott, Testvéreink holtak. Koromsötét éj volt, Düh harapta lelkem, — Összefolyt a könnyem vérem, S még se fájt a sebem. Félre most a könynyel! Szólott hősünk ajka; A százszor szent szabadságnak Vértanú az anyja, — Föltámaszt majd téged Fiaidnak vére! i
