Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Apotheosis.

Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára. Irta: Jókai Mór.

Háttérben Petőfi érczszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal: «Petőfi-liáz», párkányzatán Petőfi elhalt kortírsainak mellszobrai: Arany, Tompa, Lisznay, Kerényi, Bérezy, Obernyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G., Irinyi, Vasváry stb. Szabadság nemtője: fején diadém, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, lánezczal összekötve. Sötét van : csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugára a szoborra dereng alá.

Nemtö. (Tompa, gyászoló hangon.)

Nem magad estél el: veled együtt szálltak Emléktelen sírba Haza és Szabadság,

Kikért éltél, kikért vérhalált kiálltad,

A rombadiilt ország, szegény Magyarország. — A sirt fölöttetek simára taposták.

Aztán sötétség lett, — kisértetek éje Ur lett benne minden gonosz szellem — tábor, Kiket elszabadít alvilágnak mélye Halottat és élőt kínozni vaktából.

A pokol közel volt, az ég pedig távol.

Kioltottak minden csillagot az égen,

Csak egyet nem tudtak: mely szivedből szállt ki. Melynek azt hirdették tündöklő sugári,

Lesz e lidérczhozó éjszakának vége.

S szabad Magyarország, a milyen volt régen.

Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak,

Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn, Hogy még visszahozza a jövő a múltat.

Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben. Él még magyar nemzet, él még magyar Isten.

Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Álmában, hogy halál ne legyen belőle.

Eltartott ez álom egy emberöltőbe.

«Ne rettegj jövödtől, múltadat ne vesd meg!» Te voltál az, örök szabadság költője.

Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek,

Dalaid szikráin láng kelt a szivekben.

Kik élve üldöztek, holtan megszerettek S a kik hívek voltak, azok még hivebben. Idegen lelkekböl honszeretők lettek.