Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
V JFíW . X*V hifi rtj . «A/ Crí • ^ Egy estély Pulszkymíl. A Pulszky estélyei. — Jókai. — A holt költő szerelme. A Dux-paródidja. I -----ZCL--** V 7' - ^ -- ---V acsora után a zongora-szobába gyűltünk. Többek kérésére Jókai szives volt először elszavalni saját balladáját. Nagy hatással szavalta; Liszt nem kisérte a zenével, csak a társaság — tapsaival. A szavalás végeztével Morgenstern ült a zongorához, mely mellett Dux Adolf, — ki a balladát németre is lefordította — németül irt paródiája kéziratával a kezében. Átalános figyelem közt zendült meg a prelúdium, mely a költemény komoly, s a paródia bur- leszk hangulatát egyesítette magában s szerencsésen intonálta az egészet. Vers és zene jól — sőt kitünö- leg egészitették ki egymást. A vihardal s »Az asszony ingatag,« — a kedélyes lándler s a »Wacht am Rhein« harci dala, a párbeszéd kérő s veszekedő hangjai váltották egymást, a vers mozzanatai szerint a sikerűit kíséretben, melyet Morgenstern ur teljes humorral játszott s mely szűnni nem akaró tapsokkal fogadtatott. Jókai, ki láthatólag jól múlatta magát a sikerült paródián, első szorított kezet Duxxal MegkirérleUem a Dux versének magyar fordítását. De az olvasó, ha szerét ejtheti, keresse föl az Ungarischer Lloyd keddi (márc 24-ki) számát, a hol az eredetit megtalálja — nem ugyan zene, hanem tárca-kisérettel. Az én fordításom jóformán rögtön- zet, csak el van nagyolva, nehézkes s egy pár finomabb árnyalat (az egésznek könnyed hangján kívül is) elveszett benne. Kárpótláséi legalább keresztri- meket adtam hozzá, melyek az eredetiben hiányzanak; de azokkal is nagyon távol maradtam az eredetitől. Álljon itt mégis a kellemes est emlékéül. t/í ver^ {' K . O rik C« , A j~C -
