Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

A fejetlen költő.

(Szabadon Jókai után).

,No’s asszony, aszondom, szeretlek nagyon,

Téged s e porontyot amellett.

Nincs nyugtom eladdig, s el se’ hagyom,

Míg titeket meg nem énekellek.4 így a dalnok, a Jókai ^versében ;

De szórakozottan a mint a tova mégyen Elzengni felejti az ige’rt dalt.

S az életet is mihamar feledi ;

Asszonyt gyereket csak ott hagya nyomban. Elképed a nő, de mit tenne neki ?

Unalomból férjhez megy újonnan,

Ám unalom egyre kínozza szivét,

S mint annyi cigányné tette s teszi még:

Kicitálja a sirbol a férjet.

Az, holtan is udvarias, mint volt a mig élt,

Feljő, mihelyest üt éjfeli perce.

Csak sebtibe’ nem leli, hajh ! — a fejét:

Feje nincs, hát szája sincs, persze.

No semmi! azért szól egyszeriben :

,Hogy élsz feleség? s hát a gyerekem ?

Én ott lenn, igy-úgy, csak éldegélek.4

Boszűsan az asszony csóválja fejit:

»Te bamba ! ugyan mi talált ?

Ott hagyni fejed’ — mit minden visel itt,

Ha nincs igazán, szinleg legalább.«

A férj felel : ,Úgy vagyok mint a hazáim : Minisztert alig tuda lelni, — az ám !

Én sem lelem a fejemet mng.‘

No 1 kergeti vizsza az éj közepén':

Keresse hamar, hol van koponyája.

Fuf, lelkeszakadtun, rohanva, szegény — Káromkodik, — a sirt fölveti, hányja.

Csak visszajön ismét, csak fejtelenül —

,No jcszte, tekintsünk a városba körül,

Fej nélkül is nagyra mehetsz itt !4

Dühöng felesége : ne merje magát Többé feje nélkül mutatni.

Férj felkacag és csap vad hahotát:

,Fejem’ keresem — s a kezembe van itt ni!

Jó tréfa ! vig balladára való tárgy !

Jókai felereszti bő lére — s a nótát A mester — a Liszt veri hozzá/

*

S most szállj ki dalom, te bősz zöngelem,

Szállj a fövenyes Spree parijára :

Hol Jókai, Janikénál, fordítva, megjelen —

S Bismarcknál; eredetbe’, tlieára.

S ha »Lenorát« hozza elődbe a hajnal,

Vagy a »Wacht am Rheint-«t hallod, teli zajjal Mondd meg nekik azt — hogy tisztelem !