Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Petőfi.

— Arany Jánosnak. —

Édes fia voltál a múzsáknak,

De a sors megmaradt mostohádnak,

Ez megtagadta tőled fillérét,

Az odadta minden égi kincsét

És midőn e földön vándoroltál,

Éhen, szomjan, rongyosan bujdostál,

Istentől, embertől elhagyottan,

Lelkedben-tudtad jól mily gyémánt van!

Fényes gyémánt, millió sugárral,

Mely fényt játszott az egész világgal,

És ha kenyérhéjért lehajlottál,

Érte drága gyöngyöket hullattál.

És ha szárnyad égbe szállá veled,

Lelkedtől a csillag fényesebb lett,

És felette tűzszivárvány állott,

Elvakitá az egész világot.

Most is bárhol égen földön járnak,

Lelked elszórt kincseire találnak,

Tört sugarak, szebb világ részei Halhatatlan lantod énekei . . .

Oh ki annyi drága kincsesei birtál,

S e földön szegényen vándoroltál Mily drágán fizettél ez életér’

Nyomort váltva azon mi kincset ér.

De a dicsőségnek napja ragyog Ott, hol vagyon láthatatlan sírod;

S mely, mig éltél lelkedet égette,

Koszorút fon most a hir felette!

CZOBOK KORNÉLIA.

J Jx..