Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
PETŐFI SOPRONBAN.* — 1839 - 40. — Sopron város I — élő fiad már alig, De viharvert, régi, tisztes falaid Látták még, sok sivár éjen, napon át, A fiatal, szinte gyermek-katonát: Ki —• míg tündérvilágban járt a lelke — Panganéttal, kopott baka-köpenybe’ Itt istrázsált valamelyik Utezádnak a szögletén, — Zord legény volt... borzas fejű, Sápadt képű, tüzes szemű : Névtelen kis «zöld hajtókás, Sárga pitykés közlegény.» Azóta már hosszú idő elhaladt, Döntve gyönge embert, erős kőfalat. Őrszem is állt itt azóta, nem is egy, De olyant nem látott még faköpönyeg, Se panganét... s nem is lát soha többé! — Sopron város ! — büszkeséged örökké, Hogy itt strázsált a te utczád Valamelyik szögletén — Ki a szellemi hadsorba’ Generális lett azóta: Petőfi — a «zöldhajtókás, Sárga pitykés közlegény.» Lampérth Géza. * Felolvastatott a soproni Petőfi-emléktábla lelep- lezesen. JA i ‘ ^ a ji. if- . frt a T Tn
