Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Ahogyan álmodta, ahogy’ jövendölte, Átszűrt szívvel bukott a költő a földre ; Testét a száguldó paripák tiporták, Homlokán gázoltak buta zsoldos csordák. Névtelen hősökkel közös sírnak adták, Akik érted haltak, szent magyar szabadság! Rajongó vágyai mind valóra váltak: Erze szent mámorát a hősi halálnak! Száz alakban ment át gyermek- s népmesékbe; Mint a vértanúké, tiszta dicsősége! Fenségesebb eszme, fenségesebb álom Nincs a szabadságnál ezen a világon! Érzésnek mélységet, szárnyat gondolatnak, Igaz értéket a létnek csak az adhat! Azok legméltóbbak a hősök nevére, Kiknek szabadságért omlott ki a vére! Háborgásba hajtván a csendes néptengert Istenhez emeli a halandó embert! A költő, ki érté élt és halt hősképen, I Égzengéssé válik a nagy mindenségben! Szép magyar menyecskék s ti szép magyar lányok! Hatvan éve immár költőnk halálának; De szívetek most is dalait dobogja, Szemetekben azok tüze ég lobogva . . . Ragadja lelketek lelkesedés szárnya Az ágyúdörrejtől zengő Segesvárra; S vérharmatos rétjét öntözzétek könnyel, Áldástok virágát szórva rá özönnel . . . S magyar ifjak ! esküt tegyetek egy szálig, Hogy szabadságunkért küzdőtök halálig! S ha ránk vihar törne — vészes, tán utolsó ? — A „Talpra magyar“-ra megnyíl’ a koporsó! Éjfélkor röggé vált magyar daliáknak Délceg alakjai a földből kiválnak; Mert lelkűk örök tűz: ragyogva, lobogva Száll a hadak útján síri hadsorokba! . . . Tárogató harsan! . . . Ők mind közénk állnak, S tűzszemébe nézünk százezer halálnak! A világ törhet ránk! . . . Örökre hiába! Száz zsarnok sem hajthat minket rabigába! . C w* ■
