Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Tűz föl sisakjára . . . hogy mégis legalább Szépnek láttad volna e’ szegény országot.

’S ezt a’ bérczeken túl elbeszélted volna. —

Lám, a’ te lantodnak varázserejére Feledvén az erdős bérczet, hol születtünk,

Elvágyunk a’ távol puszták közepére.

Lelkűnkben a’ róna gémeskutját látjuk :

Most a’ pusztult csárda romja áll előttünk;

Majd a’ délibábnak szép játéka; majd a’

Yándordarvak serge vonul el fölöttünk.

’S már én úgy tartom, hogyha te befoglalnád Hegyeink szépségét lantod énekébe,

’S csábító szavaddal majdan elbeszélnéd . . .

Hozzánk is elvágynék a’ pusztáknak népe.

’S ekkép meggyujtván a’ vágyat szíveinkben ,

Végre megérhetnők talán nem sokára: ’

Hogy a’ rég óhajtott egyeség napjának Felsüssön egünkön szép hajnalsugára.

Avagy mit beszélek! . . . Oh te szépnek láttad Fenn az erdős bérczet és alant a’ völgyet ;

Hisz’ a’ boldogságnak karján jöttél eddig ,

Egy angyal követvén útaidban — hölgyed.

A’ boldog szerelem rózsaszín üvegén Néztél te keresztül köztünk vándorolván;

Ugy-e: rózsát láttál bokrainknak ágin,

És mosolygó hajnalt hegyeinknek ormán?

Úgy-e : nem hallottál panaszos beszédet,

Nem haliád mint sír, mint üvölt az őszi szél ,

Mert egész lelkeddel égi angyalodnak Szellemdús beszédén , ajkain függöttél. —

Mondd el hát, mit láttál; mondd hogy a’ hol olly szép ’S dicső a’ természet: az istennek háza,

Nem leend a’ szellem mind örökre fogva,

Jön idő még , mellyben lánezait lerázza.

Oh regéld, regéld el megható szavaddal ’S felséges dal lesz az elmondott regéből,

Mellynek zengzetére a’ volt egyeségnek Romba dőlt egyháza — meglásd — újra épül.

Hogyha régen , régen a’ dalnok szavára Egy város kelt ki a’ mély tenger árjából:

Egyetlen épület miért ne épülhetne

Föl a’ te dalodra, melly ragad ’s varázsol.

Ment ovi eh Ferencz.

7T. Z* if...