Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

ERDÉLYI HANGOK PETŐFIHEZ.

Alig pihenél meg , már is visszatértél ....

Itt hagytál bennünket, kedves , kedves vendég, Mik lehettek — mondjad —- mik a’ csattogó sast Fencsapongó lelked , tőlünk elrettenték.

Tán a’ gyáva gőgnek és hiuskodásnak Ál ragyogását nem nézhetéd szemeddel ;

Vagy a’ szegénységnek, kunyhók nyomorának Szenvedéstől égő könye kergetett el ? . . .

Mind ez meglehet, mert csak egy van minálunk Mit te megszerethetsz: a’ dicső természet:

Ez is leöltötte ünneplő ruháját,

Ez is most magára gyászoló mézét vett.

Mért nem jöttél hozzánk a’ midőn tavasz van , A’ midőn ormán a’ felnyúló tetőknek Hajnalsugarából áldozattüz lángol,

’S szent oltárokként a’ bérezek füstölögnek. ,

Ott fent, hallgatván a’ legszebb orgonának,

A’ mennydörgéseknek nagyszerű zenéjét,

Hogy alant a’ völgyben olly kicsiny a’ lélek ,

’S olly nagy a’ szegénység talán elfelednéd.

Mért nem jöttél hozzánk a’ midőn tavasz van, Midőn még a’ szírt is bokrétát, virágot