Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Helyet Petőfinek! Petőfi szobra állni fog fiát, S reánk néz érez szeme ! De mit müveitek ? ily zugolyban Az óriás helye ? Hírünk világra fénylő napját Vékába rejtitek ? A bon szivében a legelső Helyet Petőfinek! Ott áll a tér; a nép nevében A »Szabadság tere«! A városbáz-falak a nagy kor Visszhangjával tele. Iiáficzát-letört hazánk dalába Százezrek kezdenek . . . 'Síi jő a nép karát vezetni ? . . . Helyet Petőfinek! Oh csoda-dalnok, bűvös ének, Oh tyrtaeusi kar ! Porból teremnek szikla-hősök, Ha zeng : »Talpra magyar!« S te hon, hol e lángnyelv viharzott, Kofáknak adsz helyet ? . . • A szabadság terére szobrot, Helyet Petőfinek! Innen tekintsen érez szemével Az eskütérre majd, Ki az esküszegő királyról Zengett iszonyú dalt: Hős Hunyadit levágatá, s mint Földönfutó veszett. . . S még él a dal, s benn’ az igazság! . . . Helyet Petőfinek I A mozdulatlan ajkú költő így szól hozzád, király : Hogy boldog légy és nagy, mint néped, Híven esküdnek állj ! Jer, és békülj ki szellemével ! A hon vesztett szivet Ő benne, melynek feje vagy te ! . . . Helyet Petőfinek ! »Bolond Istók.«
