Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Kolmár Józsefnek. Kibontott szárnyain emlékeimnek Te hozzád szállók vissza, mesterem. A képzeletben látlak, rád tekintek S szelíd vonásaid felismerem. Látom Pozsonyt s a várhegy oldalában Parányi ház falán a betűket: «Itt élt Petőfi» . .. régen, hajdanában, — S a felirat téged nem emleget. Pedig minden idők e dalnokának Hű társa voltál a négy fal között, S hozzá, — a kit nagy nemzetek csudáinak, Téged a hű baráti frigy kötött; S a mit neked szánt, teljesült a jóslat : A sors sötét lapját nem olvasád, Feladatát éltednek hűn megoldtád, S az érdem mcst hő fényit ontja rád. Márványba nincs a te neved bevésve, Élted folyása csendes, ám de szép ! Mig hányódva hajód, bevitt a révbe, Osztád a kincset jobbra-balra szét. A szürke ember .... Ámde lásd katedrán : Szava gyújt és le a szivekhez ér. Óh ! szemrehányólag szemed ne vesd rám, Hogy egykori nevelted igy dicsér! Az élet alkonyán, te ősz aggastyán, Deres fejemmel im köszöntelek. Tépett bizony már ő is, a tanítvány, De ápol régi szép emlékeket.. . Ezek között elsőnek ülsz a trónon, Te, ki Petőfivel karöltve ment, S a ki nekem — nevess habár a gnómom, — De nem adott soha elégtelent Julius.
