Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Eg-y h&ikikirie.

A műit idők vezére volt ő A letűnt kor hü embere;

Az uj időkbe, úgy érezte,

Sehogy se illik ő bele

Petőfi márcziusa lért meg. Hosszú telünknek vége lett —

S a feltörő fény megvakitá A homályhoz szokott szemet.

Mesés, csodás virágok nyilnak, Szabadság szép virágai,

És menekülnek, futva Jutván A múltak sötét árnyai.

Menekült ő is, nem érezte A tavasz áldott melegét,

Azt látta csak, ‘ h gy a múlt vára

S nem látta nyílni uj tavasznak Pompázó szép virágait —

Csak botorkázott — fájó szemmel Siratva, eltűnt álmait.

Azután elment, ahogy elmegy Az éjszaka a nap elől —

S a sírban álmodik tovább majd Az elmúlt éjszaka felől.

Ilogy poriad, omlik, szerteszét.

Vértesy Gyula.