Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
S a sir hideg férge a mátka ; Jajszóknak kardala ! tűzi harang ! És közbe’, ha csend marad, pendül a lant S azt mondja : »előre, halálba !« »Már nyugszik a harc,« károgja busán Lombhagyta juharral a holló. »A vér mezején nincs több aratás, Már mind lekaszálva a tarló.« ,Gyászhimöke harci mezőnek! izend meg: Hol bajnokom ? Hol van a hős, a ki zengett? Szólj ! hol a férj, a kit úgy szeretek ?l Holló felel: Úgy ketten szeretőnk öt! Sok deli hős indula szavára ; Dús lakomán nekem és fiaimnak ... Én megsiratom; te ne várjad 1 Száz közt ö legalul fektetten Alszik. Gyászoljuk meg a hőst mink ketten. Én holtig. Az uj nászéjig az özvegy. Uj nászéjig az özvegyi fátyolt, Oly lenge lepelt, eltépi a szél. A férfi vigaszba’ mi láng, mi varázs van ! S az asszonyi szív, az hajh nem acél! — A holtnak az álmot 1 a szívnek öröm kell! Nem félt a halott! Szép lepke, te röpkedj, Majd ha a nászzene táncra hevít! Nászzene hangjainál repül a pár: Uj szerető karján deli asszony; A tarka füzér, a menyasszonyi disz Leng fürtéiből kígyózva le hoszszan. S még boldogabb óra, mely eljön a csenddel: Ajkat, szemet édesen elcsuk a szcnder ; Csak két szív dobogása beszél. Csak két szív dobogása beszél. Hát ott ama harmadik : sirbeli rém ? Csontfő, koszorús kalpag fövege, Sirbolti világ fénylik szemürén; Ott szive fölött a hazátlan Országcimer, — ép e helyen át van Lőve : mutatja a felbuzogó vér.
