Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
A szomszéd helységbe ment férjhez a legszebb legényhez. — Légy vele boldog, mormogta Marczi, légy vele boldog, szivemből kívánom, mind a mellett, hogy megcsaltál. De azt szeretem, hogy elviszik falunkból, nagyon szeretném, mert nem esnék jól, ha itt mindennap látnám, így majd elfelejtem. El is felejtette Marczi nemcsak Julcsát, hanem az egész világot. Nem járt többé a kocsmába , nem mintha félt volna, mert hisz azt bebizonyította, hogy kitesz az egész falu legénységén , ha neki-tüzesedik. A gyávák ! nem merték szembe megtámadni, csak hátulrój, igy is akkor, hogy mámoros volt. Aa ilyen silány néppel nem méltó szembeszállni, gondolta Marczi, azért hagyta el a kocsmázást. így éldegélt részint a műhelyben, részint szobájában édes anyjával, ki a gazdaságra felügyelt. Nem járt senki a házhoz, az egyetlen fakó leányt kivéve. Sári, tudj jsten, milyen ürügy alatt, egyszer csakugyan bevetödött, akkor Marczi anyja j. meghitta, a hogy többször is látogassa meg, ^ ezt, gondolhatni, hogy szívesen elogadt/, mert hiszen könnyebb volt a lelktnek, ha láthatta
