Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

ő.

337

még a minapában egy piros szemet sem láttam az egész fán, most meg már mind fekete.

— Ugyan megadta neki! hát ez az, a minek olyan nagy feneket kerített?

— Dehogy ! ez csak most jutott eszembe, mikor elsohajtottam magamat, s az ég felé pillantottam, mint Kádár, a kiről meg van írva, hegy „folemelé Kádár szemeit az égre.“ Hanem

M:

ez nem tartozik ide.

— Ne mondja hát mindég azt, a mi nem

tartozik ide; álljon már valahára azzal elő, a mi ide tartozik---— Megállj, megállj , benne vagyok már.

Hát bátyám meghalálozott, |sten nyugtassa, és j a műhelyt nekem hagyta, most jén vagyok a mester benne. De nemcsak a műhely maradt rám bátyámról, hanem a ház is, a mely pedig olyan, hogy tisztelendő uram is ellakhatnék benne, és a házon kívül szántóföldiek, kaszálónak és szőlőnek jutottam bírásába. Úgy együtt véve, nem épen megvetendő! vagyonka/ /, a*- Az ember máseiímagával is elélhófne felőle, nem igaz, J^lcsa ? mit gondolsz ? I u

— El biz abból tisztességesen. ^ '

— No látod-e, én is azt mondom. Hát, *PETŐIT VKOYES MÜVEI. Hl. 22

A