Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

329

mert haja, szemöldöke és szempillája épen olyan szimü volt, mintha kenderből csinálták volna. Gyermekkorában tengeri nyúlnak csúfolták , hogy olyan fehér volt, aztán a szeme is olyanformán piroslott, mint a tengeri nyulé; csak akkor kapta a fakó leány nevet, mikor Csigolya Marczit pej legénynek jkezdték híni. Sárit nem gúnyolták, nem üldözték ugyan annyit, mint a vörös képű kovácsot, de enné(l mégis többet szenvedett, mert hiszen leány volt, s igy jobban érezte a megbántást, és ötét különös érzékeny szívvel áldotta vagy verte meg a természet. Szegény Sári l.ha egyszer hallotta gúnynevét, képes volt elsirdogálni napestig. Jól tudta ö, hogy nem szép, de ez el sem busitotta volna, csak hagytak volna békét neki. Kerülte leány társait, kerülte az egész világot. Ha az élők között volt, szomorkodott; eljárt örülni vagy legalább nem szomorkodni, a holtak k<jzé a I o temetőbe. Vad bokrok környékezték a temetőt és a kis sirhalmok között magas ákáczfák emelkedtek; ezeknek árnyékába járt el Sári, valahányszor csak ráért, s ott régen meghalt édes anyja sírján üldögélve dudolgatott, danolgatott, és a tavasz sárga virágaiból kötözött koszorúkat any - *

,-ÍZ \

■U* -