Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

330

ja fejíájára, éa mikor rátette a fejíára a koszorút, ezt gondolá:

— Mért nem az én szivem ez a virág? harmad napra elhervadna. Milyen jól járnék! Hervadj, szivem , hervadj ; úgy sem kellesz te

I

)■

IZvl y C4UJJ OA1V VUI y Uül » ttUJ y UgJ ÖV/iU IC 1 j

senkinek! pedig be tudnék szeretni, be tudnám/ / *

Itt megszakasztotta gondolatát, még magának sem merte megmondani, kit tudna szeretni.

Ismét danolni kezdett, hogy más gondolatra térjen, vagy inkább, hogy semmit se gondoljon.

Ha ilyenkor emberek mlentek el a temető mellett, ezt mondták egymásnak:

— Hallod, hogy huhog a bagoly ? hallod a fakó leány nótáját ? meglásd, boszorkány lesz belőle, ha megvénül. Azért jár mindég a temetőbe, hogy itt a meghalt vén asszonyoktól a boszorkány-mesterséget eltanulja. Jaj nektek joÁ- szegény falunk! majd lesz itt véres tej, lesznek idétlen csecsemők.

így beszéltek az elhaladók, s hányták magukra a keresztet. _.

Sári két testvére férjhez-ment, j csinos két ] Yn leány volt és apjok jól birta magát. Sári egyedül maradt a háznál az öreg Paió Lörif czczel,

B bizony sovány élet volt ez mulatság dolgában, ^