Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

toánt-szikrákat szórna, s én e gyémántokat mind Julcsának adnám. Mint leste a jó fiú a kedves szép leányt naphosszat! minduntalan ki-kij j pillantott: nem megy-e el a műhely előtt? és ha történetesen meglátta, mily örömmel kivánt neki jó napot! s a leányka mindig nyájasan, mosolyogva fogadta, s Mártonnak aztán egész napra olyan jókedve kerekedett, mintha minden munkáját aranynyaljvolna. Egyszer Julcsa egy dézsát hozott hozzá, melynek abroncsai hulló félben voltak. No hiszen meg lett az a dézsa abroncsolva! úgy / hogy tán még mai napig is tart.

Minden vasárnap délután hűségesen beállított a kocsmába Márton. A legények nem szűntek meg| vele mindenjméltatlankodni. Egyre gúnyolták és kinevették. De törődött is ö ezzel! ott volt Julcsa, ki öt nem gúnyolta és nem nevette ki, hanem szokott nyájasságával fogadta és szívesen tánczolt vele, valahánykor fölszólította. Csak egy volt, ami Mártont halálosan sértette: ha társai öt a fakó leánynyal bo- szantották.

Pató Lörincz gazdának három leánya volt, a legöregebbiket, Sárit, hitták fakó leánynak;

)n

/p

íj

.1*