Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

tők éa utáltok, ö szeret engem és feleségem lesz és mi boldogok leszünkjholtunk napjáig!

Másnap reggel igy gondolkodott Márton, a mint folébredt:

— Hm , ez az álom isten intése. Ébren a világért sem mertem volna ennyire menni. Az igaz, hogy tennap este Julcsa volt eszemben, mikor elaluttam, de szerelme vagy épen házasságunk , már ez eszem ágában sem volt. Ki tudja ? ki tudja ? ... Oh istenem, édes jó istenem , ha betelnék álmom, ha Juliska szeretne engem, ha hozzám jöne! ki lenne akkor olyan boldog, mint te Márton, kit az egész világ csúfol , gyaláz, utál,-üldöz ?,

Ez időtől nem volt Mártonnak I más gondolata, mint Biró Julcsa. Reggelenként ez a gondolat keltette fel, estenként ez a gondolat altatta el. Julcsa iránt olyan szerelem támadt benne, milyenről kovácslegény eddig nem is álmodott. Olyanokat sóhajtott munka közben a műhelyben mint a fúvó, mely a szenet élesztette; s ha szikrázott akalapácsa alatt az izzóvas, saját szive jutott eszébe, mely még tüzesebb volt a vasnál, s igy elmélkedett: ha szivemet vernék igy még jobban sziporkáznék, és ez nem tűz-, hanem gyé321