Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

226

egy pillanatig sem kételkedett,hanem előállt, s úgy megtánczolt vele, mintha ö lett volna a legénység dísze. Jól is esett ez szegény Mártonnak , hogy is ne ? minden ember kigunyolta minden leány elfordult tőle, s ime a leányok leggyönyöijübbike kész vele tánczolni, még pedig vidám arczczal és mosolyogva. Márton soha életében nem volt ilyen boldog, vagy igazság szerint szólva életében most volt boldog először. Késő este táncz végével olyan örömmel ment haza, mint valami hadvezér a csatából, melyet ö nyert meg. Mondhatni, hogy a következő éjszaka még boldogabb volt, mint ez nap.

Olyan szépeket álmodott, hogy maga is msgso- kalta. Aztálmodta, hogy Biró Julcsa, a szép Jul- csa, a legszebbjleiny a faluban, beleszeretett ás neki adtaközét. Mentek esküvőre a tempómba; az j i"L egész falu kisérte őket, s minden szemből ilyesmit lehetett olvasni: hát a szép Julcsa valóban , szereti e rát legényt, és csakugyan felsége lesz? l-£-y Márton pedig csak folytatta útját a templom felé, s szerette volna ezt mondani a csodáik >zók- nak: úgy van úgy, mit bámultok ? a szép Jul- OBa szeret engemet, kit ti mindnyájan gyűlöl-