Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

m

rek , hanem fölserdtilt ifjú; nem vagyok többé inas, hanem mesterlegény. Hála Jstennek! Most már kiléphetek a világba bízvást, mert ha akarnának is méltatlankodni velem, nem mernének , mint hajdan az elhagyott tehetetlen fiúval tettek; de meg tudom, hogy már egészen el is felejtették , hogy valaha ingereltek, gyaláztak és utáltak, s eszökbe sem fog jutni, hogy ismét ezt cselekedjék.

így gondolkodott a jámbor Márton, de nagyot hibázott, mikor ezt gondolta, mert szó sem volt róla, hogy ötét elfelejtették volna, vagy hogy ne mernék ismét csúfolni; sőt csak arra várt a falu legénysége, hogy megint, megjelenjék köztök, majd lesz aztán komédia.

Lett isi

Elkezdték a csúfolódást, mihelyt először találkoztak Mártonnak Ez épen a kocsmában történtrvasárnap délután. Nagy volta gyülekezet. Á legénység egy része borozott, más része tán- czolt, vigadtak pedig mindnyájan A tánczolók észre sem vették, mikor Márton belépett. Az asztal végire vette magát, s bort kért. Szomszédja nagy meglepetéssel szóli tóttá meg :

— Hol jársz itt, hé? ejnye no nil csak21*