Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

föltalálva magát, kiakasztom a napra, mert hát látod, az az ágy alja olyan nedves, hogy ott egészen megpenészedett.

— A napra? ugy e? nem is a kocsmába? Add ide, add ide, ha mondom. Ezzel ugyan ki nem mégy. Ebben léptem az oltár elé, ebben lépek isten elé is. Ez volt mennyasszonyi ruhám, halotti ruhám is ez lesz. Azért add ide. Oh istenem, hogy jobb helyre nem dugtam, mikor tudhattam, hogy mindent fölkutatsz, te boldogtalan!

— Ha óhajtod, hogy boldog legyek, bocsáss !

— Menj, mit bánom, de e ruha nélkül.

— Köszönöm szépen.

— Elve ki nem eresztem kezem közül.

— Feleség, tudod, hogy parancsolhatnék, mert én vagyok az ur a háznál; de nem párán - csolom, hogy add ide, hanem kérem. Kérlék Zsófikám, szépen kérlek.

— Mem f

— Még egyszer kérlek.

— Nem l ^enrt |— Utójára kérlek.

— Nem, nem!