Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

316

— Leges-legutójára. . .

— Hiába. . . .

— No ha hiába, hát ne!

Ezzel úgy hasba rúgta a szegény asz- szonyt, hogy az ájulva rogyott ’a földre; ö pedig kapta a ruhát hóna alá s vágtatott a kocsmába. No hiszen volt élet! Úgy folyt a bor, mintha ingyen adták volna. Dániel uram eltökélte magát, hogy addig egy tapodtat sem mozdul, mig a szép menyasszonyi ruha árát le nem önti az utosó pótráig. Szavának is állt emberül^ /* Ivott vele boldog, boldogtalan. Egyre biztatta vendégeit, kik egyébiránt biztatás nélkül is tisztességesen hozzáláttak volna a dologhoz. Mikor már minden zsebe és minden pohara kiürült: holt részegen, nagy énekszóval kullogott haza. Javában ujjongatott s tánczolni kezdett épen a legroszabb helyen, egy pocséta mellett, melyben a disznók szoktak heverészni,

A mint lábát emelte volna, belebukott a pocsé- tába, s mire a bakter meglátta és kihúzta, már meg is volt föladva. A bakter haza czepelte feleségéhez, ki ekkorára már elszülte gyermekét. Hárman töltötték a szobában az éjét: az