Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

507

De az elején kezdem.

Marczi apját Czigo^i Dánielnek hitták, és vargamesterember volt. Fiatal korában szép kis vagyont szerezgetett össze, de egyazeJ eszébe jutott, hogy jó volna már nemcsak szerezni, hanem költeni is, s erre nézve leg- czélirányosabbnak tartotta, magát a boritalnak adnia, minthogy ezen nemes hivatalban az ember költ ugyan, de még sem mondhatni, hogy a pénzt kidobja, sőt inkább elnyeli. Csigolya Dániel nagy esztt ember lehetett, mert az ivásban igen hamar beletanult, pedig )ez [nehéz mesterség, nekem legalább az volt Én egy pár esztendeig gyakoroltam a legnagyobb szorgalommal, mig némi- némü tökéletességre vihettem. Ez akkortájban volt még, mikor a nagy boritalt virtusnak tartották. Hála istennek, ezek az idők már lejártak s én úgy elfelejtettem az ivást, mintha soha nem is tudtam volna. Szegény kocsmáro- Hok, én szivemből sajnállak benneteket, de szivemből óhajtom, hogy minél többen akadjanak, kik példámat követik.

A mint mondtam: Csigolya Dániel nagy mestere lett a boritalnak ; esztendő leforgása