Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

Petőfi szülővárosai’ ő 1.

E lapok 4-ik számában e következő sorok olvashatók :

„Petőfi Sándor nagy költőnk születése helyére nézve, még eddig minden életirója csak gyanitásokat közölt. Gyulai Pál, ki oly jeles élet- és jellemrajzot közölt Petőfiről s ki oly lelkiismeretes volt az adatok összegyűjtésében, ha rajza második kiadást fog érni, többé nem teendi költőnk születéshelyét a Kunságba, Szabad-Szállásra. Petőfi született Pestmegyében Kis- Körösön. E helység ágost. vall. ev. egyház keresztelési anyakönyvében a 127. lapon az áll, hogy 1823. évijan. i-én kereszteltetett Petrovics István és H r ú s z Mária fia Sándor. Petőfi Sándor e szerint kis-körösi születésű s az utóbbi vezetéknevet, mely oly fényessé lett, apjávali meghasonlás következtében vette fel. Gyermekkora első éveit is Kis-Kőrösön tölté, honnan csak később mentek át szülői Kis-Kunságba. Azon levelet, melyből a hiteles adatok vétettek, Sárkány János kis-kőrösi ev. lelkész irta sajátkezü- leg, s volt alkalmunk a költő egykori barátja P á k h Albert urnái azt eredetiben látni. A nevezett lelkész ur, midőn költőnk a szent-lőrinczi iskolában tanult, egy szobában lakott vele, Petőfi maga megigérte, hogy születése helységét Kis-Köröst s ottani barát- jait meglátogatandja, miben a közbejött forradalom gátolta meg.“

E czikkecske Írója kétszeresen téved. Egyik tévedése az, midőn azt Írja, hogy én Szabad-Szállást állítom Petőfi szülővárosául, holott az „Uj Magyar Muzeum“-ban megjelent czikkemben szóról szóra az áll : „Petőfi Sándor született Félegyházán a Kis- Kunságban 1823. jan. 1-jén“. Másik tévedése az, hogy a kis-kőrösi ev. lelkész t. Sárkány János ur által a „Vasárnapi Ujság“-ban közlött keresztlevelet döntő bizonyítványnak hiszi a szülővárosra nézve is. Részemről most is ragaszkodom Félegyházához s ragaszkodni fogok mindaddig, mig döntőbb bizonyítványok meg nem czáfolnak.

íme okaim. Ezelőtt három évvel tudakozva Petőfi szülővárosát, barátjai és tanulótársai hol Szabad- Szállást, hol Félegyházát emlegették. Ez utóbbit fogadtam el, nemcsak mert Petőfi egyik rokona is ugyanezt erősité, hanem leginkább azért, mert maga Petőfi is e várost vallotta szülővárosául egyik költeményében. E költemény czime „Szülőföldemen“ 1848-ból, megjelent az „Életképek“ 1848-ki folyamában, hitelesebben megtalálható azon kézirati gyűjteményben, melyet Ernich számára a nyomda alá neje tisztázott le s melynek eredetijét máig is őrzi. E költemény alá — mind a másolt, mind az eredeti kézirati gyűjteményben — Félegyháza van Írva s az első versszak igy hangzik :

Itt születtem én ezen a tájon,

Az alföldi szép nagy rónaságon,

Ez a város születésem helye Mintha dajkám dalával vón tele,

Most is hallom e dalt, elhangzott bár : Cserebogár, sárga cserebogár.“

Hitelt adtam e soroknak s hitelt adok máig is. Nem tudtam s nem tudok okot képzelni, mely Petőfi őszinteségét e pontra nézve kétségbe hozza. A költők nem egyszer affectálnak, midőn magokról beszélnek s ettől Petőfi sem ment, a költők mindig eszményitik magokat, s ez müvészetök életföltétele. De mi ok indíthatta volna Petőfit arra, hogy akár affectatióból, akár eszményítésből Félegyházat nevezze szülővárosának Szabad-Szállás vagy Kis-Kőrös helyett ? Azt mindenki tudta, hogy szülői szláv eredetűek, a felvidékről származtak az alföldre, családnevök Petrovics, sőt e nevet, legelőször megjelent költeménye alatt, maga is használta az „Athenaeum“-ban. Neve és származása nem volt titok, mit, ha leplezni akart, sem leplezhetett s legkevésbé szülővárosa megtagadásával. Aztán Félegyházán, mely tiszta katholikus község, nem laktak hitsorsosi, s ha affectálni akart, a kedély és képzelődés inkább késztethették a protestáns Szabad-Szállást vagy Kis-Kőröst vallani be szülővárosául. Félegyházán csak gyermeksége első éveit tölté, idézett költeményében is csak ezekre ezé- loz, úgy szólva Szabad-Szálláson nőtt fel; jó barátjai, ismerősei, sőt az egész város kedvéért, melynek hízelegni követté választatásaért érdekében volt, inkább választhatta, ha ugyan választani akart, ez utóbbi várost, mint ama két másikat, hol már majd nem idegenné vált. Azonban összes költeményei kiadásában megjelent arczképe alá is saját kezével irta születése napjául jan. 1-jét 1823, mi nem való, mint a keresztlevél mutatja, mert az csak keresztelése és nem születése napja ; ha ebben tévedett,miért ne tévedhetett volna szülővárosára nézve is —mondhatják sokan. E két dolog közt nagy a különbség. A születés és keresztelés napját rendesen könnyebben összezavarhatjuk, mint azon helyeket, hot születtünk vagy növekedtünk, mig a legroszabb esetben, az év első napján születni, hizeleg a képzelődésnek. Ez adatok és lélektani okokhoz egy pár újabb adat járul. Arany János ezelőtt pár nappal figyelemreméltó felvilágosítást nyújtott nekem e kérdésben. Szerinte Petőfi többször beszélt neki szülői és gyermekéveiről, miről ő ugyan nagyrészt megfeledkezett, de arra tisztán emlékszik, hogy nem ott kereszteltnek mondá magát, hol született. Hasonlót állít Losonczy is, azon különbséggel, hogy ő tisztán Félegyházát hallotta magától Petőfitől szülővárosául emlittetni. Ez adatok s a keresztlevél igen jól összeegyeztethetők azon körülménynyel, hogy Félegyháza tisztán kath. község.

E szerint Petőfi Félegyházán születvén, hol ágostai hitvallású lelkész nem volt, szülői kénytelenek voltak keresztelés végett Kis-Körösre vinni, mint oly legközelebb eső községbe, hol az ágostai hitvallásuak virágzó egyházzal bírnak.

Mindez természetesen nem végkép dönti el a kérdést, de annyit minden esetre bizonyít, hogy a közlött keresztlevél nem döntő bizonyítvány a szülővárosra nézve, s hogy Félegyháza még eddig sokkal valóbbszinü, mint Kis-Kőrös. Egyébiránt reményem van, e kérdést nemsokára alaposabban földeríthetni, mikor aztán teljesebb életirattal fogom fölcserélni az „Uj magyar Muzeum“-ban megjelent gyarló dolgozatomat, melyről legyen szabad itt egy kis felvilágosítást adnom. E dolgozat eredetileg az „Újabb kori ismeretek tára“ számára készült, tehát egyszerű conversations lexiconi czikk akart lenni, azonban sokkal részletesebben volt tartva, mintsem a szerkesztő elfogadhatta volna. Ezért visszavettem s némi polémiával megtoldva, figyelemgerjesztésül közzétettem az „Uj Magyar Muzeum“-ban. E körülménynek tulajdoníthatók leginkább a szaggatottság, aránytalanság, s az előadás más nagy hibái s különösen az adatok hiányossága , melyeket mindjárt czikkem elején bevallottam. — De az adatok hiányossága alatt sem akkor nem érthetém , sem most nem értem az adatok nem hitelességét , csak nem teljességét , azon sok oly adat hiányát , melyek mellőzhetlenek, nem is említve, hogy Petőfi utolsó végső éveit teljességgel nem volt szándékom rajzolni. Azóta többen Írták meg Petőfi életrajzát és Szeberé- nyi, ki ezelőtt egy évvel a „Divatcsarnok“-ban Petőfi tanulóéveit rajzolta, néhány helyt kétségbe hozza az éveket illető adataim hitelességét. E czikkre nem felelhettem a maga idejében, mert magánkörülményeim miatt csak a napokban olvashattam el. Most is csak annyit jegyzek meg reá, hogy Szeberényi majd min-