Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

jól ismerte, eredetiben is megismerkedjék, mert a mi olasz forditást Petőfiből olvasott, mind másod-, harmadkézből készült kompiláeió volt, úgy, hogy inkább boszuságot, mint lelkesedést keltett a jóizlésü olvasóban.

Meg kellett tehát birkóznia a magyar nyelv nehézségeivel! MeltzI Hugó örök érdemet szerzett magának irodalmunkban azzal, hogy a tétovázó s a nehézségektől vissza-visszarettenő szicilíai költőt jó szándékában gyámolítottá, megerősitette. Megküldte neki Ballagi magyar nyelvtanát és Babos Kálmán magyar-francia szótárát. Ezek voltak segédeszközei.

Mily fárasztó, de eredményéiben mily gyönyörűséges munka lehetett ez! Alaposan megtanulni ezt az indo-európai nyelvektől annyira elütő ugor nyelvet; ezt a különös nyelvet, melyről az akkori külföldi . körökben az a vélemény volt elterjedve, hogyj se anyja, se testvére; megtanulni egyes-egyedül, minden segítség nélkül, Szicíliának egy elrejtett zugában; megtanulni tisztán szeme látó-erejével és elméje élével, a nélkül, hogy valaha élőbeszédben hallotta volna! S a siketnéma filológus nemcsak hogy megtanulta, hanem ifjú korában szépen kifejlesztett 1 zenei érzéke segítségével még nyelvünk zengzetes- ségét is megérezte. Gyönyörködve Írja egy helyt a magyar szóról:

„Mennyi finom zeneiség rejlik a tizennégy magyar magánhangzóban! Hét rövid, hét hosszú, és mindegyikük rövid vagy hosszú marad, akár hangsúlyos a szótag, akár hangsúlytalan! Aztán a mély és magas hangoknak illeszkedése ugyanabban a szóban! Nekem nem adatott meg, hogy ezeket a finom hangárnyéklatokat a saját fülemmel halljam, de fölfogom a szememmel és visszavarázsolja emlékezetembe ifjukormnak élményeit, midőn módomban veit Olaszországot keresztül-kasu! bejárni, vagy az akadémiai diák-tanyákon gyönyörködve ellesni az ország különböző vidékeiről összesereglett ifjú társaim ajkáról a magánhangzók hosszú skáláját."

Mily szép, mily tanulságos a finom zenei érzékű, de csak gondolatban halló költőnek ez a megjegyzése! A magyar hangzók mindegyike tényleg megtalálható egy-egy olasz tájszólásban: az ü és ö a piemontiban, az a és kétféle e a toszkánaiban.

A mint nyelvünkkel kissé megbarátkozott, első dolga az volt, hogy Petőfi német és francia kiadásait az eredetivel gondosan egybevetette. Azóta, immár harminc év óta, Petőfi a legkedvesebb költője. Lefordította már Petőfi költeményeinek csaknem háromnegyed részét. Külön külön jelentek meg a Ciprus-