Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

Magyar költők a Szepességen,

Dr. Hajnóci Iván előadása a késmárki Szabad Líceumban.

IV.

Félszázad múlva Szepességünk újra itt üdvözölheti korának legkedveltebb költőjét, aki azonban előzőit eredetiségben messze túlszárnyalja s mindenha a magyar föld és magyar lélek legnagyobb dalosa marad: Petőfi Sándort. Ö is még csak tüneményes pályája kezdetén van, mikor mint 22 éves fiatal ember 1845 áprilisáben és májusában beutazza a felvidéket. Eperjesen egy hónapot tölt költőbarátaival: Kerényivel és Tompával, s költői versenyben mindhárman megéneklik az erdei lakot. 1845 május 2-ikán jött Petőfi szekéren Eperjesről a Branyiszkóu át Lőcsére, s itt meghálva, másnap, május 3-ikáu Késmárkra. Itt — mint maga Írja úti jegyzeteiben — délelőtt meglátogatta Hunfalvv Pált, lyceumunk hires és tudós tanyát, aki délutánra meghívta a magyar önképző társaságba. Petőfi itt meg is jelent a tiszteletére rendezett diszülésen, s költeményeinek kötetével ajándékozta meg a tár- 1 j saságot. Azután mint maga mondja, borozni és ; sonkázni ment utitársához, Demiáuy Jeuő nyugdíjas kapitányhoz, este pedig zenével kereste föl a tanuló ifjúság. Másnap Petőfi tovább utazott Iglóra barátjának Pákh Albertnek szüleihez, ahol három hetet töltött.

Petőfi elsőrangú jelentőségét a magyar, sőt a világirodalomban is, nem kell fejtegetnem. Csak azt akarom itt kiemelni, mennyire össze van még forrva nála a magyarság a síksággal. Ennek a két hónapos felvidéki tartózkodásnak alig vau nyoma költészetében. A hegyek szeretete még akkor nem volt meg s Petőfi is csak azt tudta mondani róluk:

Mit nekem te, zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegy-völgyedet nem járja.