Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

Itt irt költeményei (Van a nagy alföldön. Paripámnak az ő színe fakó. Fresko ritornell, Egy asz- szonyi állathoz.) is csekély jelentőségűek.

Petőfi két eperjesi barátja is fölkereste Szepes- ségünket, sőt egyikük, Kerényi Frigyes, Petőfi uti- társa is volt a Sz^pességen keresztül: vele jött Lőcsére, Késmárkra, s elkísérte Iglóra is. Petőfinek kortársa, barátja volt ez származása szerint német fiú, aki a szabadságharc után kivándorolt — hiába tartóztatták költő barátai: Tompa,Vádlott — s Amerikában fiatalon tragikus véget ért. ! A magyar iskola tette magyar költővé, s bár önmaga 1 mindig elégedetlen volt költészetével, a Bajza-féle irány egyik gyöngéd érzésű, álmodozó költőjévé. Álljon itt több szép verse helyett ez az egy, mely híven visszatökrözi költőjének érzületét: (Harangszó.)

Nyugszik a völgy szeuderegve,

Est pirul le ormiról;

A torony csengő lakója Régi hangon szólva szól.

Hallgatom s ismert szavára Elmerengek boldogan:

Aki öuté-a harangot,

Tudja Isten merre van !

Es benyúlok gondolattal A jövőbe, — hogyha majd A jelennek nemzedéke Nem örül és nem sóhajt:

Lesz talán, ki énekimre Elmerengjen boldogan,

Gondolván: ki ezt dalolta,

Tudja Isten merre van!

Petőfi másik barátja, a nemzeti népies költészet egyik megindítója és egyik legkiválóbb alakja: Tompa Mihály, aki azonban vidám, erős lelkes ifjúból nemzeti és családi csapásoktól megtört testi-lelki beteggé válik, mig idejut a kies Szepességre, mely már nem tudja meggyógyítani. A szívbajos Tompa 1866-ban és 1867-ben, két nyáron jön Feketehegy fürdőnkbe, hogy enyhülést keressen. Ezt meg is találja, de nem gyógyulást : a következő évben, 1868- j ban hosszú szenvedés után meghal. A feketehegyi j fürdőközönség halála hírére még ugyanabban az év- j ben állít neki sziklaemléket. í