Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz
Egy sírban. Irta : Rátkay László. Végre : beteljesedett! Bokrétában vannak immár a koporsóik ; ölelkeznek hamvaik. Egy sírban pihen Petőfi családja. A költőnek, kinek — nem volt semmije e hazában, most már van: egy talpalatnyi földje! Igaz, hogy csak egy sirhalom a sir- kertben, de neki mégis drága föld, mert ott pihennek az anyaföldben, egy helyen mindazok, akiket ő annyira szeretett ! Ott nyugszik az édes apa, a jó öreg korcsmáros. Hajh, nem zavarja már senki hajnali álmát, mint egykor a dunamenti csárdában, hol — zajlott néha éjjel. * ■> A legszcretőbb édes anya is bizalmasan, csendben beszélgethet már az ó Sándor fiával, kinek szelleme le-leszáll hozzá az örök dicsőség csillagos világából. Olt vár reá éltének ifjú lombja, kit örömkönyeivel keresztelt meg, hogy a hazának nevelje fel; ott vigyáz az öregekre a hű testvér. És ott váltogatja menyasszonyi koszorúját és özvegyi fátyolát hitvese. ö mily fenséges : családi kör ! Csak ő nincs ott állandóan köztük, ő a költő, ki a halhatatlanság arany szőttesét adta nekik ajándékul. De éjelente, ha ráborul a temetőre a titokzatos csend, ő is bezörget nálok. Leszáll csillagról-csillagra szökkenő szárnyas lováról és elbeszélget velők. De hagyjuk az álmodozást, a költői képek rajzolásait. Beszéljünk a halandó emberek egyszerű, virág nélküli nyelvén ! Mondjuk el a mai ünnep fakasztotta benyomásainkat; adjuk oda a
