Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

Ha ez valaha meg fog történni: a következményeket el nem háríthatja többé a mathésis védőangyala sem ... Ha annak a férfinak szemébe ötlik a villanylámpa ive, eszébe téved valami kis lánynak a szive; a gép, ha zakatol, ha sistereg, ha robog, úgy hiszi, hogy a szivecske érette dobog; a celzius- ban minél magasabbra emelkedik a hő, annál jobban érdekli az a szőke nő és mikor a feszitő erő a maximumra hág : az a nő neki már több, mint az egész világ!

S midőn az utolsó három verssorhoz ért:

»Hadd kapjon érdeme dijába Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát!«

ezt annyi erővel, olyan igazán, annyi bensőséggel és meggyőződéssel szavalá, hogy mindnyájunkat mélyen meghatott.

Én e percztől bámulója lettem s iparkodtam barátságát kiérdemelni.«

Másnap a Risko lakására ment Teleki, hogy találkozzék Petőfivel. Petőfi épen akkor fejezte be bilincs« cimü versét s oda nyujtá Telekinek, aki mikor elolvasta, igy szólt:

— Druszám, ha lehet, ne hagyjuk el egymást! Ügy-e eljösz hozzám Koltóra ?

— Érről beszélünk ! válaszolta Petőfi.

Néhány nap múlva Petőfi Nagybányára jött

Papp Zsigmondhoz, kit már régebben ismert s aki megírta Telekinek, hogy Petőfi Koltóra készül. Teleki a levél vétele után gyorsan befogatott s Haray Viktorral együtt Nagybányára hajtva, magukkal vitték Petőfit Koltóra.

Nagybánya és vidékének szépsége nagyon meglepte Petőfit, ezt meg is irta »üti napló«-jában, ahol a többi közt Kohóról igy ir : »Ez egy kis falu Kővár vidékén, a Lápos völgyében, Nagybányától egy órányira délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet.«

Másnap nagy ebéd volt Telekinél s more patrio folytak a pohárköszöntések; Petőfi az asztal végén ült és hallgatott. Egyszer csak hozzá mén Teleki Sándor és igy szólítja meg:

— Druszám, tégy ki magadért és értem, én nem tudok a szóhoz, mondjad te helyettem is.

— Jól van, próbálok egyet! — szólt Petőfi s azzal könyökére támasztva fejét, nem evett, hanem gondolkodni kezdett, mire a csemegéhez értek, meg- i - f -------J----------------g

edje át. A bizottság egyfelől az internátus céljára tekintve, másfelől a tanítóságra való hatását ismerve úgy vélekedik, hogy a megyei nem szatmári tanítókra nézve ez összeg ilyen célú felhasználása nagyobb eredménnyel járó erkölcsi sarkalló, mintha évente jutalmul kiosztatnék. így a megyei tanítóság egyetemét érintő erkölcsi jutalom általános értékű és mindenkié.

Régebb az iskolai mulasztásokért járó bírságpénzek a megyéhez adattak be s ez egy külön összegben kezeltetik. Tanfelügyelő ur lépéseket tesz arra, hogy

En ismertem még őt, hallottam eredeti, gunyoros mondásait, olvastam, sőt közöltem is eredeti kéziratait. Bámultam mindig a világlátott, pompás magyar stilusu ezredest, aki a grófi címet nem használta, a nevét ipszilonnal soha nem irta, de arra büszke volt, hogy csaták viharában kivívta az ezredesi gallért, és hogy 20 forintot kapott egy tárcáért, ha beküldte a Budapesti Hírlapba. Szebbnek találta Nagybányát Pá- risnál és kedvesebbnek a fernezelyi kohófüst illatát a Tuilériák kertjénél.

született az eszme; Petőfi felállt s elszavalta az »Erdélyben« cimü gyönyörű versét, amelylyel valóságos extázisba hozta a társaságot; a hevenyében rögtönzött verset csak későbben mondta tollba Haray Viktornak.

Több napig mulatott Petőfi Kohón. Időközben kilovagoltak az erdőbe. Maga Teleki tanította Petőfit lovagolni, kinek egész szenvedélyévé vált a lovaglás. Négyes fogattal be-bekocsikáztak Nagybányára, megtekintették a kereszthegyi bányát, a fernezelyi kohót. Akkoriban De Adda volt a kohófőnök, aki olyan udvarias volt, hogy bekísérte őket Nagybányára, innen kimentek a Széchenyi-ligetbe s , a vendéglőben cigány mellett nagyot mulattak. Érdekes, hogy Nagybányán azt hiszik, hogy Petőfi ekkor rögtönözte a »Részegség a hazaérti cimü verset, amely igy kezdődik :

»Fiuk az Isten áldjon meg,

Én is iszom, igyatok!

Én nem nézhetek vidámon Végig elhagyott hazámon,

Csak mikor részeg vagyok.«

pedig Petőfi azt a versét jóval előbb, még Pesten irta s itt csak elszavalta.

Vol Telekinek egy igen kedves, hűséges kocsisa, Czigány Ferencnek hívták; ez tanította meg Petőfit négyes fogatot hajtani. Petőfi nagyon megszerette Ferencet, akinek az élettörténetét Teleki igy beszélte el neki:

»Mint kis cigány-purdét Kristóf Adolf ur magához vette; az istállóban a lovak közt, mint a kutya- kölyköt, fölnevelték, seperte az istállót s hordta a szemetet; később lovász lett, végre kocsis. Ma a legjobb kocsis Erdélyben. Kristóf ur gazdag ember; egyszer fegyveres zsiványok támadták meg, kiakarták ' rabolni; Kristóf ur védte magát, Ferenc mellette állt s midőn a rablóvezér Kristóf urra szegezte puskáját,

; Ferenc elibe ugrott, mellével fölfogta a lövést; még | volt annyi ereje, hogy kikapja Kristóf ur kezéből a ■ fegyvert, beleduplázott a zsiványok közé; azok megszaladtak s Ferenc eszméletlenül rogyott össze. Kristóf ur bevitette Kolozsvára a kórházba. Ott feküdt 9 hónapig, végre kieresztették ; visszament gazdájá- , hoz. Ez — kinek életét mentette meg — azt mondta 1 neki: »Nagyon gyönge vagy te még arra, hogy szolgálj, ingyenólöb pedig nem tarthatok, mehetsz Isten hírével.«

Én megfogadtam, három éve, hogy nálam szolgál, nem dorgáltam meg háromszor. Érre Petőfi benyúlt a dohányzacskójába s egy marék dohányt nyomott a Ferenc markába.«

Petőfi az első találkozás után két hónapra ismét meglátogatta Koltón Telekit. Ekkor szomorúan mondta neki Teleki, hogy épen most halt meg a Ferenc. Petőfinek kiesett a könny a szeméből. Együtt mentek a temetésére, amit igy ir le Teleki:

»Fekete posztóval bevont szekérre helyeztük a koporsót; az általa gondozott 4 ló vonta a gyászszekeret. Petőfi, Haray és én kisértük a testet s a sir fölött Haray mondott egy pár szomorú résztvevő szót.

A temetőből hazajövet, Petőfi bezárkózott szobájába s még vacsorálni sem jött ki.

Másnap reggel bejött hálószobámba, leült ágyamra, kezében tartott egy iratcsömagot és szomorúan mondá:

— Druszám! megénekeltem szegény Ferencet és vele együtt téged is, meg a nagy Harayt.

— Olvasd, kérlek!

S olvasá: »Czigány Ferenc, a négyes kocsis.«

Kezdte a temetésnél; elmondta, ki volt Czigány Ferenc, hogyan nőtt föl kutyakölyök módjára s mint lett hűséges cseléd kutyahüséggel. Kristóf Adolf gyalázatos tettét kíméletlen szavakkal bélyegezte; milyen a rósz gazda és milyen a jó. Haraynak rövid