Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz
iO. jjj. ...................... R évay Károly legújabb kitüntetése Ma d ü. 5 órakor választják a Petőfi-Társaság uj tagjait. Köztük Révay Károly is jelölve van. Úgy értesülünk, hogy igen erősek a kilátásai, azonban az ilyen választási dolgokat utolsó percig sem lehet tudni. Annvi tény, hogy a fővárosi lapok már vetélkednek a R. arcképéért, hogv frissen közölhessék. Ez mindenesetre jó jel, mert a finánc után mégis csak a hírlapírónak van a legjobb szimatja. A székhely kérdés ügyében értekezlet volt dec. 16-án Szatmáron, mely alkalommal Kende Zsigmond beszédét versbe foglalá s azzal végezte, hogy a cseléd is lehet ur, nemes érzelemben egyenlő gazdájához. — Jaj de szép! mondám. — Örvendek, hogy tetszik, neked adom, csinálj vele, amit akarsz. — Nyomasd ki. — Azt nem; ha gróf nem lennél megtenném s ha valaha kinyomatod, tedd oda: kéziratom után. A nagy viharban, mely a hazát érte, e kéziratot is elfujta a szélvész; elrejtett irományaim közt nem találtam meg többé e gyönyörű költeményt, mely a »János vitéz« modorában volt Írva. Egy remekmű elveszett, mint ahogy elveszett annyi vágy, remény és honfitörekvés.« Ez a Czigány Ferenc története nagyon jellemző Petőfire is, meg Telekire is. Ebből megállapíthatjuk, hogy mindkettőnek közös jellemvonása volt a nemes értelemben vett büszkeség. A múlt évben Petőfinek egy eddig kiadatlan költeménye jelent meg a napilapokban, amit Teleki Sándor grófhoz irt s amelynek alapeszméje, hajói emlékszem, az, hogy Teleki családfája századokra nyúl vissza, gazdag s dicső ősökkel büszkélkedhetik : ő szegény, mészáros fia, csak önmagára büszke s Teleki mégis arra lehet igazán büszke, hogy ő szivéhez emelte. / Elénk világot vet mindkettőjük jellemére az 1847. szeptemberi találkozás, amit Teleki igy ir le: »Szeptember első napjaiban, egy este, épen vacsoránál ültünk Harayval, midőn egyszer csak beállít hozzám Sándor. Nem vártuk, mert rendesen tudatni szokta jövetelét s igy annál kedvesebben lepett meg. Leült az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mindjárt észrevettem, hogy valami nyomja a szivét. Vacsora után félre hiv s azt mondja: nőkének szép beszéde fejezte be, megemlékezvén az egyesület elnökéről Robelly Thaisz Fanuyról, aki Svai- czer Ilka szellemében vezeti tovább az egyesületet s aki lélekben bizonyára most is együtt van a jótékonyság nemtöivel, noha Budapestről nem jöhetett el erre az alkalomra. Az estélyt táncmulatság követte A karácsom vásár alkalmából hálás köszönettel nyugtázzuk a következő adományokat, felülfizetéseket: Robelly La- josné 20 K, Turman Olivérné 12 K, Bittsánszky Edéné és György Gusztávné 20 K, Csausz Gyula, Neubauer Ferencné, Bónis Istvánná 10—10 K Brogyányi — Beszédem van veled négyszem közt. Bevezettem a szomszéd szobába. — Mondjad, mi kell? — Druszám, nagy kérésem van hozzád. — Ki vele, állunk elébe. — Szeretném a mézesheteket nálad Költőn tölteni. — Hát ki mondja, hogy ne töltsd ? — De ez nem elég. — Nos, hát folytasd. — Eredj el te is hazulról; egyedül akarok lenni; ne lássa senki boldogságomat. — Lehet; úgy is szüléimhez szándékozom menni, nagy örömet szerzesz nekik, hogy elküldesz. Mikor menjek ? — Majd meg irom a napját; de hát még ez sem elég. — Na! — Küldj el mindenkit a háztól. — Az istállókból is ? — Nem, csak a háztól. — Szívesen; a szakács marad a feleségével, mert asszony nélkül nem hagyom nődet s ennetek is kell, mert turbékolásból nem éltek meg. — Köszönöm 1 Pár nap múlva beköltözött a Petőfi pár s pár hétig oly boldogságban éltek ott, aminőhöz nincsen fogható. Költőn irt szerelmi dalait méltán csodálják világszerte. Boldogsága a következő egyszerű, remekül szép dalban csúcsosodik ki legjobban (Lásd Petőfi költ 555. 1. »Tiz pár csókot egy végből.«) Petőfi szivvel-lélekkel szerette Telekit s oly bizalmas volt hozzá, hogy többször nagyobb összegeket kért tőle kölcsön. 1849-ben Marosvásárhelyt találkozott utoljára Teleki ezredes barátjával s igy szólt neki. szersmind utolsó számunk lesz ebben az esztendőben. Felsőbányán a képviselőtestület f. hó 14-én rend kívüli közgyűlést tartott. A tárgyalás eredménye következő volt. Giródtótfalu villamos közvilágítási berendezése tárgyában a közgyűlés a határozatot december 30-ikára halasztotta, miután a távollevő ügyész a pótpontokat nem terjesztette be. Ügyvezető orvosnak kijelölték dr Csausz Károly főorvost, a szabályrendeletet pedig az orvosok teendőiről és egymáshoz való viszonyáról a tanács folyó hó 30-án fogja bemutatni. Alispáni rendelet alapján egy második községi szü— Én neked adósod vagyok. / — Es aztán ? — Eljöttem, hogy kifizessem tartozásomat. — Tán ternót csináltál vagy aranybányákat fedeztél fel, hogy annyi pénzed van? Nem szép kérkedni a gazdagsággal. — Nem, az öreg úrtól — Bem — gratiűcatiót kaptam. Használd te azt okosabb dologra : nekem, druszám, annyi most a pénzem, hogy nem tudok mit csinálni vele. — Köszönöm! de ajándékot nem fogadok el még tőled sem! Azzal letette az összeget az asztalra és elment. Kell-e még több annak a bizonyítására, hogy mindkettő nemesen büszke nagy lélek volt; S most munkám végeztével hadd szólaltatom meg még egyszer »Zászlónk címerét« Teleki Sándort aki az 1878. március 15-iki Kolozsvárt tartott nemzeti ünnepélyen, Petőfi mellszobrának leleplezése alkalmából igy fejezte be beszédét: »Nemzetemnek első költője, a szerelemnek, szabadságnak, hazafiságnak, emberiségnek és a természetnek nagy dalnoka, teremtője egy bűbájos szépségű nyelvnek, melyet előtte soha senki úgy nem beszélt, s utána sem képes megközeliteni; hős a csatákban, bölcsész Íróasztala mellett és költő mindig, »a természet vadvirága« a szabadság mártírja — a kiskőrösi mészáros fia: Petőfi Sándor!« Ennél szebben még nem hódolt senki Petőfi szellemének s mi büszkén vallhatjuk vezérünknek azt a Teleki Sándor grófot, aki Petőfinek ilyen jó barátja volt, Aldassék emlékük! Nagybánya, 1908. december hó. Dr. Káplány Antal.
