Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

s:

Azt nem teszem, hogv költészetem becsét védelmezzem, mert vagy szorultak erre verseim vagy nem; ha rászorultak, ugv hiábavaló, ha pedig nem, úgy fölösleges a védelem ... aztán meg őszinteségem és önérzetem van, de hogy szerénytelenségem volna, azt tagadom. Tehát csak négy vádjolcat említem, mely különben is a leggyakoribb, tudniillik, hogy költeményeimben, rossz rim, rossz mérték, szaggatottság és aljasság van.

Ezen uraknak a magyar rimről és mértékről fogalmuk sincs, ök a magyar versekben latin metrumot és német cadentiát keresnek s ez az én költeményeimben nincs, az igaz, de nem is akartam, hogy szorosan legyen. A magyar mérték é8 rim még nincs meghatározva, ez még ezután fog, ha fog, kifejlődni és meghatározíatni, e szerint róla nekem sincs tudatom, de van sejtésem ... az ösztön vezet, s a hol ők engem rim és mérték dolgában a legnagyobb hanyagsággal vádolnak, talán éppen ott járok legközelebb a tökéletes, az igazi magyar versformához.

Ami költeményeimben az aljasságot illeti, ez ellen ünnepélyes óvást teszek. Ez alávaló rágalom. Bátran kimerem lelkiismeretem Ítélő- széke előtt mondani; hogy nálam nemesebb gondolkozáséi és érzésű embert nem ismerek, s én mindig ngy Írtam és Írok, a mint gondolkodtam és éreztem. Mindig fájt e vád, mert ennek éreztem legjobban méltánytalan voltát. Ha néhol egyes kifejezésekre s a tárgvra nézve szabadabb vagyok másoknál, ez onnan van, mert én szerintem a költészet nem nae úri szalon, hová csak fölpiperézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni.