Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

Légy büszke rá, jó gröf druszám, hogy!

Itten nyugodtál keblemen.

Mert, hajh, nem mindenik nagyúrnak Jnt a szerencse, elhiheted,

Hegy megöleljem s barátomnak Nevezzem, ágy, mint tégedet.

S miért tettem ezt? mert . . , de nem szükség, Hogy elbeszéljem érdemed;

Már az elég dicséretedre,

Hogy itt könyvemben áll neved, ’ j

Ezok a vers befejező sorai, amelyekben benn él, benne duzzad Petőfi egész demokratikus büszkesége és amely kellemes pendant ja az Egy goromba iá- lomokhoz eimü Mészáros Lázár hadügyminiszter* hez irt Petőfi-versnek.

Legbecsesebb része a leletnek' azonban az mJSIöszó", amelyet Petőfi Sándor 1847. január elsején irt Pesten. Ezt az előszót huszonnegyedik születése napján irta Petőfi. Aznap lett csak nagykora, de már az országnak körülrajongott, a bálványozásig népszerű költője volt* Petőfi dicsősége már teljes volt és a teljes, a hiánytalan dicsőséget bizonyítja csak, hogy akadtak kritikusok *— ki emlékeznék még ma az ö neveikre? — akik a Petőfi költészetének ócsárol ásában köszörülték élesre tollúkat. Ezekkel az emberekkel foglalkozik Petőfi kíméletlen igazmondással elvként vallva:

1— Hogysem tíz barátét szerezzek képmutatással, Inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget, A kritikusok anatémáival foglalkozik és különösen vádjaiknak négy csoportjával; azzal, hogy költeményeiben rossz rím, rossz mérték, szaggatottság és aljasság van. Ma talán nevetségesnek látszik* hogy Petőfinek az ellen kelett írni, hogy Tersei aljasak és sok bennük a rossz rim. De ez a komikus látszat nem egyéb anakronizmusnál, aminthogy a mai kor gyermekének az is furcsa, hogy Lionardo da Vinci folyvást gáncsolta Michel Angelo Buonarottit, komikusnak tűnik fel nekünk, hogy a kortársak azt a Jean Pocquelin nevű színészt, aki Moliére néven irt hallhatatlan vígjátékokat nem tartották többro közönséges komédiák írójánál. De nem furcsáit ezek a támadások, mihelyt eszünkbe jut, hogy Heine Henrik költői értékének elösmeréseért ma is mennyire haroolni kell Németországban és hogy ma is milyen izzóan aktuális az az előszó, amit á világnak talán ez a legnagyobb lírikusa a „Buch der Lieder'* második kiadása elé irt. A Petőfi elösmeréseért szerencsére ma már nem kell küzdenünk, de azért nem kevésbé

ahtonlianlf or n lriadn+lnn r.lőazflváhan irt. *nrnh cetn.