Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
2- , az előszó és a költemények közül kettő eddig- elé teljesen ismeretlen volt. S ez adja meg a különben is nagybecsű leletnek főfontosságát. Az eddig ismeretlen két költeményt, mint több más müvet is, a költő nyilván azért hagyta ki 1847-iki gyűjteményéből, mert nem volt velük megelégedve. S valóban nem is adnak új vonást Petőfi eddig ismert költői arczképéhez, bár a «Láttál-e a róna felett» czímű vers fölfedezésének azért is örülhetünk, mert igazi költői szépségek vannak benne. Ereklyéknek pedig e versek elsőrendűek; minden kedves és becses kegyeletünknek, a mit a költő keze érintett s szellemének még kevésbbé szerencsés óráiban lett alkotásaira is gyöngédséggel és meghatva nézünk. Az előszó ellenben már tartalmilag is fontosabb : igazi dokumentuma Petőfi irodalmi felfogásának, melyet műveiből és leveleiből ismerünk, velős, határozott állásfoglalás gáncsoló kritikusaival szemben. Érdekes az ereklyék napfényre kerülésének módja is. Garay János özvegye őrizte meg őket. Egyrészüket Petőfi özvegye adta át megőrzés végett Garaynénak az abszolutizmus első idején, kevéssel másodszori* férjhez menetelé előtt, a mikor okkal kellett tartania a rendőrség üldözésétől. így menekült meg az elkallódástól a Tigris és hiéna kézirata. A versek gyűjteményét Beseta czenzor unokahuga adta, nagybátyja halála után, Garayéknak. Beseta czenzor volt ugyan, de derék jóravaló magyar ember, Petőfinek nagy tisztelője, Garaynak barátja. Garayné kegyelettel őrizte a kedves ereklyékét haláláig s e réven maradtak meg máig. A két kiadatlan költeményt lapunk más helyén, az előszót pedig az alábbiakban közöljük s megtalálja az olvasó e lapon a Tigris és hiéna Petőfi kezétől származó kéziratának facsimile mását is.
