Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
PETŐFI KIADATLAN KOLTEMENIm. Gróf Teleky Sándorhoz. Te elfáradsz, míg őseidnek Végig tekintesz névsorán, Én jóformán azt sem tudom, hogy Ki és mi volt a nagyapám. Te fényes, csiliáros teremben, Bársony pólyában születél, Én szalmazsákon születem egy Kis mécs borongó fényinél. Téged sétára czifra hintón Négy, öt szép drága ló ragad, Én az apostolok postáján Viszem sétára magamat. Bősége van mindennek nálad, A mit kiván a száj s a szem, Nekem ma még csak van mit enni, Holnap talán mái éhezem. Szóval: nagy úr vagy és én koldus, S mégis légy büszke rá, igen, Légy büszke rá, jó gróf druszám, hogy Itten nyugodtál keblemen. Mert, hejh, nem mindenik nagy úrnak Jut a szerencse, elhihetd, Hogy megöleljem s barátomnak Nevezzem, úgy, mint tégedet. S miért tettem ezt ? mert... de nem szükség, Hogy elbeszéljem érdemed; Már az elég dicséretedre, Hogy itt könyvemben áll neved. (Koltó.) * Láttál-e a róna felett... Láttál-e a róna felett Elszállni madár ser eget, Ha rája lövének? így szállnak az évek ! Egy pillanatig Még hallom szárnysuhogásaikat, Már a másikban alig Kisérheti a szem a kétes utat. Mely roptok iránya, Melyet hasitottanak egyre rohan ve,, És annak utána Se’ hire se’ hamva Az egész karavánnak. S te állasz a néma, a puszta határon. Tűnődve ; mi volt ez ? való-e vagy álom ? ... (Pest.) 770$. . / 2.. )
