Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
2. oldal. FELSŐMAGYARORSZÁG November 27 misiteni a nemzet lelkében élő önállóságra és függetlenségre való törekvést. Ezt a törekvést, még a darabont kormány is tiszteletben tartotta. A fúzió, mely a parlamenti többséget belevonja a közösügyes politikába, abszolút veszedelem. Már maga az, hogy most hatvanhetes alapon kormányoz a negyvennyolcas többség, olyan állapot, melynek labirintusában a világ legkiválóbb közjogászai sem tudnak eligazodni. Hipokrizis ez, még pedig olyan világraszóló hipokrizis, melyhez fogható egyetlen nemzet történetében sincs feljegyezve. De végre is az az egynéhány ember, a ki kormányzói méltóságban van, kénytelen viselni a hipokriták ábrázatát. Hát viselje, de ne igyekezzék az egész országot a saját képére átteremteni. Értjük mi azt, hogy azok a negyvennyolcas polgárok, a kik most egykori vezéreiket közjogi méltóságokban, díszes pozíciókban látják, nem tudják elhinni, nem akarják elhinni, hogy ezek a derék, egyeneslelkü, szókimondó hazafiak most egyszerre, máról holnapra burglakájokká változtak volna át. Mi sem akarjuk ezt elhinni, nem is változtak ők még át, csak éppenhogy nem tudják még ők sem, hogy mi történik velők. Mire észreveszik, mire megtudják, akkorra olyan simulékonyak lesznek, mint a parancsolat; mert, hej, sok kérges bőrű kurucot megcsiszoltak már a bécsi udvarban ; sok ilyen simító kurzus van föl jegyezve Magyarország történetében, sok erős karakter elcsúszott már a bécsi Burg simára kefélt parkettjén. Ne higyj magyar a németnek ... = A Petöfi-Társaság Kassán. érkezett városunkba, hogy megkoszorúzna JL- Rákóczi Ferenc fejedelemnek a aunTb I | v kriptájában elhelyezett szarkofágját." ' Dacára tannak a látszólagos közönyösségnek, a melylyel egyesek (a kik hivatva lettek volna arra, hogy kivegyék részüket ezen igazán ünnepszámba menő jelentékeny eseményből) viseltettek: a Petőfi-Társaság kassai időzése oly szépen, oly lélekemelőén folyt le, a milyenre a legvérmesebbek is alig 1 házban isteni tisztelet volt, melyen a Petőfis- Zik mindannyian megjelentek. Mise után Endrödi mondta el következő imáját Rákóczi szarkofágja mellett: Nagy Istenünk, mindenható Atyánk, Tekints le esdő gyermekidre, ránk, S hallgasd meg, mi most szívünkéből kiárad, Mély áhitattól reszkető imánkat. számíthattak. Összesen 9-en jöttek. A Budapestről jövő vonattal érkeztek: Herczeg Ferenc, Endrödi Sándor, Pósa Lajos, Erödi Béla, Ábrányi Emil, Jakab Ödön és Lampérth Géza. Fe- renczy Zoltán később jött az Ujhely felől érkezett vonattal; Csengey Gusztáv pedig másnap reggel az Eperjes felől érkezett vonattal. Herczeget és vele jövő társait a vasúti állomáson a város részéről dr. Szetttléleky Gyula helyettes polgármester a Kazinczy-kör részéről pedig Lekly Gyula üdvözölte. A fogadtatásnál igen szép számú közönség volt jelen, legnagyobb részt a Kazinczy-kör tagjai közül. Innen az illusztris vendégek kocsikon a Schalkház-szállóba hajtattak A fél 9 órakor megtartott vacsoránál, mely a Schalkház étkező termének oldalt eső részében folyt le, körülbelül 33-an vettek részt. Ez alkalommal beszédet egyáltalán nem tartott senki. Az ismerkedési estély mindamellett oly élénken, oly kellemesen folyt le, hogy az ott megjelentek legnagyobb része csak éjfél után 2 órakor oszlott szét. A miben nem kis része volt Kassa város jó borának, melylyel a Kazinczy-kör kívánt kedves vendégeinek kedveskedni. A Petőfisták Herczeg Ferenc 'szobájában, a Ferenczy által Ujhelyből hozott finom muskatály bor mellett, még több mint egy óra hosszáig maradtak fenn Másnap reggel 9 órakor a Petőfi-Társaság tagjait a Kazinczy-kör tagjai a Múzeumba Hozzánk te mindég jó és igaz voltál, Akkor is, Urunk, mikor ostoroztál. Mint rotnlandó gályát a tengervészen: Bősz viharokon, sűrű szenvedésen Korbácsoltad keresztül nemzetünket, De — megtartottál minket. Hitet, erőt adtál, hogy föleszméljünk, S a pusztulás közt jobb jövőt reméljünk ; Rettentő volt a megpróbáltatásunk, — Hogy végre bűnbánón magunkba [.szálljunk. Engedd, hogy példáidból megokulván, Bizton haladjunk rendelésed utján; Ne rontsuk egymást széthúzással, Sebző gyanúval, gyűlölettel, De küzdjünk egymást védő, miniden poklot Legyőző, egetvívó szeretettel. Szívünk, agyunk, ha kell, hadd fáj[jon, égjen A szenvedések tisztító tüzében, De forrjon össze egy nagy gondolatban, S dolgozzék a jövőnek lankadatlan. Engedd, Urunk, hogy bátor észszel, Az igazságnak erejével — Oltárt építhessünk dicső nevednek, A romokból, mik köröttünk hevernek. — Saját tudósítónktól. — Kassa, nov. 26. Az ország egyik első irodalmi egylete, a Petöfi-Társaság, szombaton este 7V2 órakor kisérték el. Ott Mihalik József múzeumi igazgató kalauzolta őket s adott kellő felvilágosítást a nevezetesebb dolgok felől. 11 órakor a Szent Erzsébet székesegy5 te jóságos, te szent, te tiszta lélek, Ha egykor a te porba omlott lényed, Örök hullámzásán a változásnak, Apróságok Pósa Lajosról. — A „Felsőmagyarország* eredeti tárcája. — Irta . Hamvai Kovács Zsigmond. I. A gyermekirodalom és hazafias költészet kitűnő kultiválója sok érdekes dolgot sorolt ^ fel e sorok írója előtt — saját élete folytatásáról. Többek között elbeszélte, hogy a mikor ő iskoláit elvégezte s kikerült az életbe, édes anyja, a ki egyszerű asszony volt s a kit ő nagyon szeretett, nagyon aggódott fiának jövendő sorsa felől. Egy alkalommal, a mikor hazament a Gömörmegyében eső Radnótra, ma is nagyon kedvelt szülő falujába, édesanyja hosz- szas beszélgetés után ekkép szólt hozzá: — Mind szép az édes fiam! a mit te beszélsz ? De hát mondd meg, ha se pap, se ügyvéd, se tanító (ezek voltak előtte a számba mehető foglalkozások) nem akarsz lenni, hogy élsz meg ? Aztán felsorolta Pósának általa is személyesen ismert jó barátait, s igy folytatta: — Lásd, ez már pap, amaz ügyvéd, ez meg tanító. Biztos kenyerük van. Hát a te foglalkozásod micsoda ? — Költő, iró akarok lenni édesanyám ! — Micsoda ? Költő ? hiszen szép dolog az, ha valaki versírással foglalkozik. De hát adnak-e versírásért pénzt ? — Adni adnak; csakhogy bizony nagyon keveset. Hanem majd rajta leszek, hogy az íróságból legyen valami hasznom is. Már most is megtudom keresni a tisztességes kenyeremet. — Elhiszem, hogy megtudod. Mert az bizonyos, hogy levegőből nem élhetsz. Hanem mégis, mennyi lehet az, a mit igy megkeresel ? — 800 forintra felmegyek. Ennél több nem igen van a volt pajtásaimnak sem. — Bizonyos ez ? — Bizonyos! Erre aztán az öreg asszony megnyugodott valahogy. Elbeszélte aztán Pósa, hogy később, a mikor jobb kondícióba jutott, küldött haza az édesanyjának minden hónapban 25 forintot. Nem azért, mintha rászorult volna, mert a Pósa édesanyja jó módban élt, hanem azért, hogy ezzel a tettével eloszlassa az öreg asz- szony aggodalmait. Mikor végre aztán fölkerült Szegedről a fővárosba s jövedelme megnövekedett, levitte magához az édesanyját Radnótról, hogy lássa: minő kedvezők az ő anyagi körülményei ? Be is látta az öreg asszony, hogy fia bármely más pályán nem boldogult volna jobban. De a fővárosi életet sehogy se tudta megszokni. S ha Pósa sétálni ment vele s találkozott valamelyik ismerősével, az öreg asszony minduntalan ezt kérdezte tőle : — Ez az ur melyik házba’ lakik ? S ha a fia megmondta neki, az újabb kérdés ez volt: — Az ő háza az ? — Nem édes anyám! A magunkforma embernek itt nem igen van háza. Azok a nagy házak másféle embereké. Ez a magyarázat sehogyse fért a fejébe. Azt mondta rá: — Nem értem én fiam! sehogyse ezt a pesti életmódot. Nem maradok én itt; nem nekem való élet ez. És haza is ment. Többé a fia nem volt képes semmiféle módon rávenni, hogy Pesten lakjék. Ott is halt meg valami 4 év előtt a saját falujában. I. Az utolsó években Pósát egy alkalommal meghitták a szegediek. Valami diszünnepélyt rendeztek a tiszteletére. Nagy nehezen rábeszélte az édes anyját, hogy menjen le vele; mert látni szeretnék a szegediek. Le is mentek aztán együtt. A vasúttól a város hintáján vitték be őket. Az öreg asszony váltig kérdezgette a fiát: — Ez a sok nép talán nem miattunk gyűlt igy össze? .... Miért néznek úgy bennünket ? . . . — Szeretnek édes anyám! Szeretetüket mutatják ki irántunk. A kvártélvlyal azonban nagy baj volt. Az öreg Pósáné világosan kijelentette, hogy ő valami nagy úri kvártélyba nem száll. Neki valami egyszerű lakást jelöljenek ki.
