Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
A sánta egyházfi kegyetlenül kaozag : »Be meg is irigylé a falu dolgodat! Selyem a rokolyád, a czipellőd bársony, Víg élet. .. pogácsa ... pecsenye a nyárson ... Szo'gabiró lábát alighogy betette, Mindjárt az irnokja kullogott megette! Szörnyű nagy tisztesség olyan szegény házra !.,. Ne lett volna : most itt a hideg nem rázna !... « »Melengessed anyám dermedő két lábam, Meghalok én százszor ebben az órában !« »Tolt neked szeretőd, becsületes legény, Meg is adta árát, el is veszett szegény ! Mért is hajlottál te anyád tanácsára ? Mért nem hajtottál te szerelem szavára ? Kerekes Katicza hallgatja, hallgatja, Vergődés, vívódat minden mozdulatja; Halálos verejték gyöngyözik homlokán : »Soh.se voltál nekem igaz édes anj ám !«.... Benyitják az ajtót nagy csörömpöléssel Megtelik a kis ház hívatlan vendéggel. »Magunk jó szántából nem jöttünk mi érted, A vármegye küldött, azért jöttünk érted. Liliom kezedre rakunk nehéz vasat, Adunk ingyen-szállást mélyen a föld alatt.< »Kerekes Katicza elhalón, csendesen: Liliom-kezemen nem volt vas sohasem ! Tudok én jobb szállást, hej, mint ti adnátok. Jobbat, csendesebbet — majd csak oda szállók. Várjatok, várjatok, kicsikét várjatok ! Szabadon, békében meghalni hagyjatok ! Feloldoz az isten — s visszaadja nékem Véres kezeimmel megölt üdvösségem le A felolvasó ülés után zárt gyűlés következett. KISS JÓZSBF.
