Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A társulat tegnap tartotta utolsó ülését a szünidők előtt. Az esős idő folytán csak csekély számú tag s még kevesebb vendég jelent meg. Minthogy az elnök is hiányzott, Torkos László nyitja meg a gyűlést, amire Y á r a d y Antal Tinódy Sebestyénről irt dolgozatából egy fejezetet olvasott fel. Vezérfonalul Tinódi Sebestyénnek nem rég stz Akadémia kiadványai közt megjelent és Szilády Áron által szerkesztett müveit (Régi magyar költők tára) és annak bevezetését vette. E munkáról annak idejében megemlékeztünk s Várady értekezéséből sem emelhetnénk ki feltűnő pontokat. Mig Szilády müve egész tudományos apparátussal áll előttünk, addig Váradyé mint szép kivonat a magyobb közönség számára készült. Röviden vázolja Tinódyt mint hegedőst, hazafit és embert. Mint hegedős a költő, mint hazafi a hős, mint ember a páratlan nevet érdemli meg. Azután néhány vonásban a XVI. század szellemét tünteti fel, azután a költő életére tér át. A Tinódy müveiről szóló részt nem hallottuk, hanem csak a befejező szavakat, melyekben a költő előadási módját jellemezte.

Erre Kovács Gyula több költeményt szavalt el. Az első kettő (Az álmokért, Együtt halunk meg) Rudnyányszk y-tól való, a Csorba Zsófi ez. balladát pedig Reviczky Gyula irta. Mind a hármat megtapsolták.

Végül Szana Tamás Balázs Sándor >A mi fölött az angyalok aranykönyeket sírnak* ez. elbeszélését olvasta fel.

Ezzel az ülés véget ért.

A Petöfi-Társaság gyűlése.

— junius 13.