Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
intsék föl hitvány csalásának emlékezetét, összekötve a Petőfi nagy és tisztelt nevével. Úgy hiszszük továbbá, hogy meddő ábrándok táplálása és fölösleges kutat- gatások helyett akadua tán gyakorlatibb feladat is, melynek megoldása Írókra, irodalomra több haszonnal járna. E feladatra kell ilyenkor az elnöknek rá mutatni, buzdítva a tagokat és Közönséget egyaránt. Sokkal értékesebb része volt a beszédnek az, melyben óhajtva, hogy az uj évben ne tépjenek le minden babért a harcok bősei, hanem az olympi játékok szellembajnokai számára is hagyjanak fen valamit, pár pontban kiemelé, bogy fegyverzaj közt is magas hivatása van a költő lantjának. A mig lehet, azt kell hirdetnie, hogy e földön a szép és nemes, a bon és szabadság szeretete minden nemzetnél egy és ugyanaz; ha pedig elkerülhetetlen a harc: akkor a nemzet zászlója előtt kell járnia, buzdítva s még »a halálban alvókat is feltámasztva szavával.« Ilyen volt a hősdalnok Petőfi, kinek müveiben megtanulták a művelt világ nemzetei szeretni azt, a mit mi szeretünk; mikor pedig harcra kellett buzdítani, »az ő dala kezdte el a harcot s ez a harc végezte el az ő dalait.« Szana T. titkári előterjesztése előre bocsátá, hogy kiváló tehetségek feltűnését s korszakos művek kiadását nem jelentheti, mert ily eredményekhez »évek sora s kedvező anyagi körülmények« kellenek; a nemzet azonban pártfogására méltatta az uj szépirodalmi szövetséget; szívélyes rokonszenvvel s bátorító tapssal találkozott a fiatal társaság, mely csupa eredeti művekkel heti közlönyt ad ki, továbbá az első évben kiadott két kötet költeményt s két kötet elbeszélő művet; a társaság rendezett Rubens-ünnepet, részt vett a Kovács Pál győri jubileumában s tartott tiz felolvasó ülést, mindig nagy és díszes közönség előtt. Ez évben a társaság alapjának kiszélesítése végett uj szervezet is létesült alapitó és pártoló tagokkal. A titkár meg is nevezett két alapitót s kérte a tagokat, hogy buzgóságuk, s a közönséget, hogy résztvevő érdeklődése ne lankadjon. Azt hiszszük, hogy ez a titkári jelentés inkább gyöngéd palástolása volt annak, a mit a közönség nem cselekedett, mint eleven képe a tényállásnak. A titkár beszélt a »nemzet pártfogásáról,« holott tudva
