Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

^ ctlen mert igazságtalan támadások és vádaskodások nélkül is. Nagy szük­ség volna rá, az ország, a helyes és tiszta parlamentarizmus szempont]'á- , hói, ha kialakulna nálunk az elvi ellen­zék, mely körmére nézzen a gyakorlat­nak. De ezt, természetesen, csak extra’ Tüliros lehet megcselekedni; innen a kérlelhetetlen és meg nem alkuvó birá- i lat serkentés; falon belül azonban meg- I F-'g i I1 i i mindenben, ami az olasz művészetre s kü­lönösen Velenczére vonatkozott, elegendő a velenczei Museo Givico nagyképzettségü igazgató-övére, Serinél dr.-ra hivatkoznunk. Egy alkalommal ott kutattam a velenczei Karnevál keletkezésére vonatkozó históriai írások között s a könyvszekrény művészet- történeti csoportjában, egyszer csak sze­membe ötlik Szana Tamás: Magyar művé­szek czimii munkája. Akaratlanul, kifejez- betetlen sovinisztikus érzéssel nyúltam a könyvhöz s lapozni kezdtem benne. Messze idegenben jól esik ilyesmit látni, amint­hogy jól esik távoli világokban honfitársra bukkanni. Igen — ez a Szono Thomasz müve — mindennap mézegetem, szólott Se rinzi - s gyönyörűséggel teszem le kezem­ből. ha csak valamit is megértettem belőle többnyelvű szótárom segítségével. .,Csodá­latos ember ez a fűzöno Thomasz ! Vala­hányszor idejön, mindig olyat mesél miró- lunk, amit legfeljebb porlepte ioliánsokban lehet olvasni. Bámulom a. tudását, mely- lyel a velenczei dozsékróí s művészetünkről beszél.“ Velencze minden palotája, minden mű­kincse, régi neves családja olyan ismert volt előtte, mint akár a saját családfája, A városi’ól-városra czimii müvén kívül, mely Olaszországról szól, még egy utolsó kis dolgozata jelent meg valamely napilapban, melynek tartalmát egy szép augusztusi estén ott hallottam tőle a prokurácziós palota százados árkádjai, alatt. Csodás poezissel uujlVcu, étről, amelyet éppenséggel nem festett rózsás színekkel, do mégis reméli, hogy a viszonyok javulni fognak. Holnap délelőtt ő felsége cudienczián fogja fogadni a horvát bánt, aki ez alkalommal fog előter­jesztést tenni a horvát tartomáaygyiilés egyl>ehivására. Valószínű, hogy a törvény* ben előirt legkésőbbi terminusra fogja a ki­rályi kézirat a tartoanánygyülést egybe­hívni, tehát márczius 12-ére s mihelyt a leg­felsőbb kézirat megjelenik, a kormány ki fogja irni a választásokat. Minden valószínű- aéff szerint, február végén lesznek a b orv-át­beszélt Velenczéről. Egy véleményen va­gyok — mondotta csendes rezignáezióval — Pompeio Molméntivel. Nem kell egyéb, csa khogy hida t építsenek a lag imákon, a k­kor sohso jövök többé ide. Annyi itt az újítás, hogy a. poétalelkü ember már nem tudja elviselni. Milyen -más volt, teszem azt, a Márkns-tér, annakelőtte, az ő misztikus félhomályában s milyen más a gáz- és villa­moslámpák sugarainál. Az öreg Ruskin is már akkor búcsúzott, el örökre Vclenczétől, mikor a Canal grandeu a vaporettók még csak próba fütyülést rendeztek. Tönkro ment itt minden. A Gvimaniab, a Mór ősi- uiak műkincsei dobra kerültek — külföldi hiénák befoncsorozva mint újat szállították el, hogy ezerszeres' áron értékesítsék vala­hol a nagyvilágban, Velencze romanticziz- musáuak vége! Ezek voltak Szana Tamás­nak utolsó sorai a belia Veneziáröl. Egész emberöltőn át kereste a szépet, a művészit, a nagyszerűt s végtelenül bol­dog volt, ha csendes poétái merengésben tölthette szabad idejét. Kerülte az irodalmi vásárt, a zajt, az ünneplést s boldogtalan volt, ha fekete ünneplő ruhába kellett öltöz­nie. Messze elkerülte a színházakat., noha utolsó éveit maga is egy színház vezetésé­vel töltötte. Jöhetett a premier, jöhetett bármilyen magas vendég, Szana Tamás mindig a munkásember egyszerű, hétköz­napi ruhájában jelent meg. Irásmiivészetébert «• társalgásában ép­pen ellenkező Ízlésűnek bizonyult. Erős __ zavargás m iatt erélyesen folyik a vizsgálat. Eddig két parasztembert tartóztattak le, akiket a lázon­gás főkolomposainak hisznek. A községben inár teljesen csendes a Hangulat, Cseruoch püspök mandátuma. A Temesvári Hirlap jelenti, hogy Csemoch János, az uj Csanádi püspök legközelebb lemond mandátumáról s elfoglalja helyét a főrendiházban. forma érzéket, szint és csiszoltságot hirdet minden írása — ezt követelte önmagától ti mint. kritikus ezt, követelte másoktól is. Ha, — mint ö szokta tréfásan megjegyezni —• „stílustalan'darab került kezébe,' harago­san dobta félre s igy szólott „Én nem értem ezt a mai litteraturát — hát ma már min-* den liszt-kereskedő iró?! . . . Nos és ez untig elegendő bevezetés volt ahhoz, hogy az estebédi törzsasztalnál elmondjon né­hány jóizii történetet, melyekkel találóan rányihízott a modern irodalom kinövéseire. Esztétikai írásai uem bonyodalmas fej­tegetések, sem nem uj elméletek hirdetői. Könnyű, formás előadások a művészet kö­réből a müveit nagyközönség s nem az aka­démia számára. Utolsó esztétikai dolgo­zata: A rut kultuszáról szól. Ez az ö hattyú­dala. — igy nevezte ö maga, amikor e sorok írójának a „Magyar Világ'4 czimii lapja számára megírta. Szeretettel őrzöm az el­hunyt esztétikus utolsó kéziratát s míg ösz- szes müvei egybegyűjtve egyszer majd napvilágot látnak, addig is a kegyelet je­léül hadd álljon itt egész terjedelmében az a kis elmefuttatás, melyet súlyos betegsé­gében irt s könyes szemekkel hattyúdalá­nak nevezett. * A rut kultusza. A ,,Magyar Világ“ szá­mára irta: Szana Tamás. Az okos realizmus tanának félremagyarázása s a jellegzetes után való lázas kapkodás megteremtette

Next

/
Thumbnails
Contents