Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
u. otí. vä. . —v Nemsokára megérkezett a magyar házba Schönaich hadügyminiszter is, helyettese, Hoffmann Hugó altábornagy kíséretében. Korán jelentek meg, mert nagy napjuk yarn Ma fog ugyanis a hadügyminiszter megbízásából az altábornagy válaszolni 2 .vitáiban elhangzottakra és mindjárt az ülés elején. Az ülés. rSz elnök ismét Barabás Béla, a jegyzői »lisztet Semscif László gróf, EdeUlieimmüvészetünkben is a rut kultuszát. A képírók újabb nemzedéke ma már bizonyos kicsinyléssel fordul el mindattól, ami a tér-, mészetben szép és szemet gyönyörködtető. Keni kell neki a szabályosan formált szép emberi test; nem kell a mosolygó, derűs fiatalság; nem kellenek az élénk, felvidító színek; hanem mindezek helyett előszeretettel keresi a bizarr, meglepő formákat; az összetöpörödött, megviselt testet s azt a bizonytalan szürkeséget, mely legkevésbbé : kedvez a formák kialakulásának. Nézzék meg önök az újabb mükiállitá,- sok magyar genre-képeit s ha Ízlésüket még teljesen meg nem mételyezte a legújabb művészeti áramlatok divata, megdöbbenve látják a rombolást, melyet a rut kultusza a szépmüvészetek birodalmában előidézett. A magyar népélet képviselői gyanánt látunk révedező, hülye legényeket, szétmál- lott arezu, buta megjelenésű leányzókat s gyámoltalan öregeket, kik megjelenésükkel, ha neiu is undort, de mindenesetre szánalmat ébresztenek. Hát ilyen volna a magyar faj, melynek délczeg legényeiről, kaczkiás menyecskéiről s intelligens arezu öregeiről annyit regélnek? Hová lettek a régibb festőiskola életerőtől duzzadó csikósai, hetyke bakái, mosolygó arezu, élénk szemű parasztleányai s az őszbe csavarodott, okos tekintetű öreg földművesek, akiket még mindannyian ismertünk? Képíróink ma már ezeket nem látják meg, vagy ha ; ÍUSGt lítíl-A.lit rtt/tt/oi/C/1/ - -v,jí latot nem terjeszthet a deleqácsiók elé. Nem is tette ezt a hadügyminiszter, mert nemi sikerült egyik kormánynyal sem olyan megállapodást létesítenie, amely a méltányos igényeket kielégítette volna. A. közös hadügyminiszter a delegácziók elé hozta ezt-a kérdést nemcsak jogosan, minit közös hadügyminiszter, hanem kötelességszerüen is, mint a hadsereg tiszti- és tisztviselő-karának a képviselője s különben is ezt a kér- ! dóst az utóbbi hónapokban a sajtó polémiája, amúgy is olyan túlérettnek tüntette meglátták, az ízlés újabb kódexe szerint, nem találják érdekeseknek. A nagy Rafaello egyik bíboros barátjához intézett levelében egykor arról panasz- i kodott, hogy nincsenek szigorú kritikusai s I elég szép modelljei. Az újabb festögenerá- 1 ezió ellenkezőképpen gondolkozik. Enyhe ; kritikusokat keres s a szép modellek feltalá- ; lása nem okoz neki gondöt. Az átalakulás- I nak rnegvaD a maga magyarázata. Ez a fia- ; tál nemzedék, ha nem vallja is be, de érzi a maga gyöngeségét, mely leginkább a rajz tudásának hiányában szokott megnyilatkozni s ez a nagy fogyatkozás nem örömest provokálja, sőt féli és kerüli a kritika szigorúságát. Aztán nem könnyebb és kényelmesebb munka-e, ábrázolni a rútat, mely megtűri, sőt bizonyos tekintetben megköveteli a vonalak és formák szabálytalanságát? Ennél a gyakorlatnál nem kiabál minden lépten-nyomon a tudás- fogyatékossága, _ az ízlés hiánya. A természet maga is elrajzol egyes alakokat, a festőnek megbocsáthatjuk, ha ebben a részben a természet példaadását követi. Ezzel szükség esetén még mentegethetik is magukat a piktor urak. De van a dolognak másik oldala is.' A művészet termékei nem a stúdiók, hanem a nagyközönség számára készülnek. A laikus azonban nem nagy hajlandóságot érez magában arra, hogy falait olyan vásznakkal népesítse be, melyekben szemei igaz gyönyörűséget nem találnak, sőt amelyek bizonyos fokú undorral töltik el idő íolya mai Követeimen., —... használ semmi erkölcsi erő, semmi len dés, ha nem tud katonai képzettségre támaszkodni? Hiszen nézzék az afrikai har- ezokat. Van a benszülöttekben ott halál- megvetés, vallási rajongás, lelkesedés és még sem tud sokszoros erejével sem meg- küzdeni a jól kiképzett európai csapatokkal, amelyeket bizouy nem a lelkesedés visz oda. (Úgy van!) Végre a harmadik sérelem, bogy a hadügyi vezetőség beálló veszély esetén kénymán. Mert hiszen ki nézhetné sokáig közönyösen azokat a szánalmas alakokat, melyek többé-kevésbbó karrikaturái a való életnek? A néző megtelik velők s lassankint elidege nedik magától a művészettől is, melynek elsősorban az volna a föladata, bogy szemeinket gyönyörködtesse, bennünk kellemes érzéseket keltsen. A rut azonbau, jóllehet vau valamelyes jogosultsága a művészetekben, nem arra való, hogy unosuntalan szemeink előtt legyen s minket még álmainkba is elkísérjen. Olyan, mint- a méreg, melyet fölhasznál az orvosi tudomány, de csak nagyon is minimális mértékben. Jó volna, ha erről a kérdésről magok a rut kultuszát űző művész urak is gondolkoznának. * Ez a kis hattyúdal erős bizonysága annak, hogy Szana Tamás, minden gáncs, minden élezelődés ellenére, mennyire szivén viselte nemzeti művészetünk fejlődését. Utolsó éveit csendes visszavonultságban töltötte — s értékes, kedves műtárgyai környezetében hunyta le örök pihenőre szemeit. Temetése ma ment végbe s az Uránia színház díszes előcsarnokából megszámlálhatatlan tisztelője s jóbarátja kisérte ki a temetőbe. Egyéniségében irodalmunk egy szimpatikus nesztorát veszítettük el s a bell a Venezia művészetéért rajongó zarándokcsapat egy poétalelkü mübaráttal lett szegé- -nyebb . .«
